Plazmauniverzum.hu - A látható anyag 99.999%-a plazma http://www.plazmauniverzum.hu/ hu Kezdőlap http://www.plazmauniverzum.hu/node/4 <span property="schema:name" class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Kezdőlap</span> <span rel="schema:author" class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span property="schema:dateCreated" content="2016-08-23T14:20:50+00:00" class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2016. 08. 23., k – 16:20</span> <div property="schema:text" class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div property="schema:text" class="field__item"><p class="text-align-justify">Oldalunkon megpróbálunk cikkeket közölni, fordítani a csillagászat mellőzött, nem is olyan fiatal ágáról, a plazmacsillagászatról. <a href="http://velikovsky">Immanuel Velikovszkij</a>, Hannes Alfvén munkásságán felnövő nemzedék írásain keresztül bepillantást nyerhetünk a Világegyetem egy teljesen más értelmezésébe. <a href="http://plazmauniverzum.hu/talbott">David Talbott</a> mitológia kutató és <a href="http://plazmauniverzum.hu/wal">Wallace Thornhill</a> fizikus saját weboldalaikon és DVD-iken hívják fel a figyelmet arra, hogy a csillagászat tejesen elrugaszkodott a valóságtól és kísérletileg egyáltalán nem igazolható irányba halad, miközben az új felfedezések alapjaiban kérdőjelezik meg a XVIII. századi alapokon nyugvó <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Nebular_hypothesis">nebuláris hipotézist</a>. Az egyre szaporodó mitikus elemek hiteltelenné és mindinkább hihetetlenebbé teszik a konszenzusos - "standard" csillagkeletkezési modellt. A színkép vöröseltolódásának egyenes arányba állítása a távolsággal (idővel) nehezen tartható Halton Arp megfigyeléseinek tükrében (nagy vöröseltolódású kvazár egy közeli elliptikus galaxis előtt) sejtetik, hogy ismereteink a gravitációról és az anyag egyéb tulajdonságairól enyhén szólva hiányosak.</p> <p class="text-align-justify"><br /> A csillagászok erős mágneses mezőket észlelnek a galaxisok karjaiban, de nem ismerik fel az elektromágneses folyamatokat. Nem tudják, hogy a halmazállapot változás nem fakultatív. Több millió fokos "gáz" nem létezhet, ilyenkor az anyag már <a href="http://plazmauniverzum.hu/plazma">plazma</a>, nem a hagyományos gáztörvényeknek engedelmeskedik, hanem az elektromágneses erőknek. A csillagászok ezeket az erőket elhanyagolják, pedig az elektromágneses erők 37 nagyságrenddel erősebbek a gravitációnál - ráadásul arányosan csökkenek a távolság függvényében, nem négyzetesen. Ezért kellett bevezetni a "sötét anyag" és "sötét energia" fogalmát, amelyek a világűr 99%-át adják, de még senki sem észlelte soha ezeket.<br /> A csillagászok a Napból kiáramló (útjuk során folyamatosan gyorsuló)  töltött részecskéket "napszélnek" nevezik, pedig a középiskolások is tudják, hogy a töltött részecskék áramlását "áramnak" hívjuk...</p> <p class="text-align-justify">Eddig nagyon kevés cikket sikerült lefordítani, igyekszem minél nagyobb részt közzétenni.</p> <p class="text-align-justify">Sok időt vesz igénybe a fordítás, a szakkifejezéseknek nincs is magyar megfelelője. Az egész oldal és a tartalom fejlesztés alatt áll, a nyájas olvasó bármikor találkozhat az eredeti angol változattal - amely ellenőrzési célzattal - egy ideig az oldalon maradhat; a Google viszont már megtalálja magyarul is.</p> <p class="text-align-justify">Minden építő jellegű ötletet, segítséget szívesen fogadunk.</p> <p class="text-align-justify">Az cikkek olvasása vizsga előtt álló fizikus és csillagászat szakos hallgatók számára erősen ellenjavallt, az első elszólások utáni értetlenséget hamar felválthatja az eretnekség megbélyegzése.</p> </div></div> </div> Tue, 23 Aug 2016 14:20:50 +0000 aziro 4 at http://www.plazmauniverzum.hu Törpebolygók http://www.plazmauniverzum.hu/node/66 <span property="schema:name" class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Törpebolygók</span> <span rel="schema:author" class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span property="schema:dateCreated" content="2019-09-11T06:46:00+00:00" class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2019. 09. 11., sze – 08:46</span> Wed, 11 Sep 2019 06:46:00 +0000 aziro 66 at http://www.plazmauniverzum.hu Fekete szív http://www.plazmauniverzum.hu/node/63 <span property="schema:name" class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Fekete szív</span> <span rel="schema:author" class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span property="schema:dateCreated" content="2019-04-14T11:13:13+00:00" class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2019. 04. 14., v – 13:13</span> Sun, 14 Apr 2019 11:13:13 +0000 aziro 63 at http://www.plazmauniverzum.hu Becsavart elméletek http://www.plazmauniverzum.hu/node/61 <span property="schema:name" class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Becsavart elméletek</span> <span rel="schema:author" class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span property="schema:dateCreated" content="2019-02-28T14:20:31+00:00" class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2019. 02. 28., cs – 15:20</span> Thu, 28 Feb 2019 14:20:31 +0000 aziro 61 at http://www.plazmauniverzum.hu A Mars és a Grand Canyon http://www.plazmauniverzum.hu/node/56 <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">A Mars és a Grand Canyon</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2018. 12. 03., h – 20:00</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p class="text-align-justify"><span>2001. október 24.</span> <span> <a href="/wal">Wal Thornhill</a></span>, <span> <a href="http://www.holoscience.com/wp/category/eu-views/">EU Views</a></span></p> <blockquote> <p class="text-align-justify"><em>“Úgy is mondhatjuk, hogy a<span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>z összehasonlító bolygókutatás végső célja egy hatalmas számítógépes program, amelybe betáplálunk néhány bemeneti paramétert (mondjuk a protoplanéta kezdeti tömegét, összetételét és impulzus momentumát, valamint a szomszédos objektumok elhelyezkedését)</span> <span>és ezután a szoftver kiszámítja a bolygó teljes evolúciós történetét</span></span>”</em></p> <p class="text-align-justify">Carl Sagan, The Solar System, Scientific American, 1975. Szeptember, 29. lap</p> </blockquote> <p class="text-align-justify"><strong>A számítástechnika első törvénye: Hibás input = hibás output.</strong></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a szakértők biztosan egyetértenek egy ilyen nagyszerű helyszín kialakulásának magyarázatával, mint a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Grand_Canyon">Grand Canyon</a>. </span><span>Meglepő módon ez nem így van, a kanyon kialakulása máig nem tisztázott.</span><span> </span><span>Az egyik legutóbbi próbálkozás 2000-ben történt a <a href="http://www.grandcanyonhistory.org/symposiums.html">Grand Canyon Symposium</a>-on. A legtöbb kutató szerint a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Colorado_(foly%C3%B3)">Colorado folyó</a> vájta ki a kanyont. </span><span>Régen is, mielőtt a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Glen_Canyon_g%C3%A1t">Glen Canyon-gát</a> szabályozta volna a jelenősebb sivatagi áradásokat, a folyó reménytelenül gyenge volt az ilyen léptékű geológiai alakzatok létrehozásához. </span><span>A Colorado-folyó a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Szikl%C3%A1s-hegys%C3%A9g">Sziklás-hegység</a> nyugati oldalán folyik egy felemelkedett fennsík felé, amelyet Kaibab Upwarp néven ismerünk. </span><span>A folyó ahelyett, hogy elfordulna a magaslat előtt, folytatódik a fennsíkon keresztül. </span><span>Hogyan lehetséges ez? </span><span>A folyó sokkal fiatalabb, mint a Kaibab Upwarp, így nem tudhatta fokozatosan kimélyíteni a medrét még akkor sem, ha a magasföld nagyon lassan emelkedett volna ki. </span><span>Mindenesetre a Grand Kanyonból eltávolított anyag többsége úgy tűnik, hogy hiányzik a szimpózium által kiadott jelentés szerint, így kevés bizonyíték támasztja alá az eredeti elméletet, amely szerint a víz eróziójának egyszerű folyamata hozta volna létre a ma is látható völgyrendszert. </span><span>Az 1930-as és 1940-es évek óta a geológusok más magyarázatot is találtak - a folyó eredetileg délkeleti irányba vájta ki a kanyont, (megfordítva a jelenlegi <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Little_Colorado_River">Kis Colorado</a> folyását) és a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Rio_Grande">Rio Grande</a> folyóval egyesülve a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Mexik%C3%B3i-%C3%B6b%C3%B6l">Mexikói-öböl</a>be ömlött. Amikor </span><span>ezzel a magyarázattal is problémák adódtak, azt javasolták, hogy a folyó egykor az </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>egyik mellékfolyója, a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Cataract_Canyon">Cataract Patak</a> medrében haladt Észak-Keleti irányba.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Grand Canyon Map" data-entity-type="file" data-entity-uuid="d0a1aed5-2f76-4599-b0f4-47ff06b81a6c" src="/sites/default/files/inline-images/grand_canyon_map.jpg" /> <figcaption>Forrás: http://www.kaibab.org/geology/gc_geol.htm#how és a The New York Times, 2000. június 6., Making Sense of Grand Canyon’s Puzzles by Sandra Blakeslee</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><strong><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Most vizsgáljunk meg egy 21. századi megoldást arra a kérdésre, hogy hogyan alakult ki a Grand Canyon, amely nem csak földi bizonyítékokon, hanem az űrszondák által visszaküldött, valamint több mint egy évszázados kísérleti és elméleti munka által a plazma laboratóriumokban előállított adatokon alapul.</span></span></strong></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Grand Canyon-t gyakran hasonlítják, nem a formájával, hanem a méretével, a marsi </span></span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Valles_Marineris">Valles Marineris</a><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span> gigantikus kanyonjaihoz. </span><span>E hasonlóságok miatt eredetileg azt hitték, hogy a Valles Marineris kialakulását a marsi történelem korábbi, állítólag nedvesebb korszakában lezúduló víz eróziója okozta. Később e</span><span>zt az elképzelést elhagyták, mert hiányzik a Valles Marineris-ben a víz eróziójának bizonyítéka. </span><span>Jelenleg a kedvenc magyarázat az, hogy a Mars felszínén olyan óriási tektonikus szakadékok nyíltak meg, mint a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyben. </span><span>A szakadást általában a bolygó belsejéből származó megnövekedett hőáramlás okozza.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Valles Marinerisben azonban hiányoznak a főbb vulkanikus jellemzők. </span><span>Van még sok mély, mégis rövid mellékfolyó, amelyek eltérő magyarázatot igényelnek. </span><span>Az egyik kedvelt magyarázat szerint felszín alatti vízfolyások beszakadásával jöttek létre. </span><span>Úgy tűnik, hogy mind a Földön és a Marson, a kanyonok tisztán egy megemelkedett sík felületre vágódnak be. </span><span>Az adott felületen nagyon kevés kár keletkezik. </span><span>Lehetséges lenne, hogy két különböző erő hozna létre ilyen geológiai formákat két hasonló, szomszédos bolygón?</span></span></p> <p class="text-align-center"><img alt="" height="230" src="/sites/default/files/inline-images/grand_canyon_valles_marineris.jpg" width="558" /></p> <p class="text-align-justify"><strong>Mindkét hatalmas kanyon körül sok a kérdés. Létezik egy egyszerű válasz?</strong></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A geológia és a bolygóvizsgálatok középpontjában az <a href="https://www.szomagyarito.hu/szocikk.php?id=3778">abdukciónak</a> nevezett bizonyítási folyamat áll.</span> <span>Ez egyfajta logika, amelynek fő előfeltétele bizonyos és a kisebb előfeltétel valószínű.</span> <span>Akkor vegyük figyelembe a folyó-folyadék erózió kérdését.</span> <span>A fő előfeltétel az, hogy "az összes kanyargós (szinuszos) csatornát folyó folyadék hozza létre" és a kisebb előfeltétel, hogy "a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Nirgal_Vallis">Nirgal Vallis</a> a Marson egy kanyargós csatorna." Így ebből az a következtetés vonható le, hogy "a Nirgal Vallis-t folyó folyadék alakította ki."</span></span></p> <p class="text-align-justify"><img alt="Nirgal Vallis" data-entity-type="file" data-entity-uuid="38268d2f-4f4c-4154-9efa-ec9af3a0f7dc" src="/sites/default/files/inline-images/nirgal_context.jpg" class="align-left" />E<span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>z az érvelés azonban </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>reménytelenül félrevezető lehet, ha a fő előfeltétel nem biztos.</span> <span>A Mars egy sivatagos bolygó, ahol nincs lehetőség folyadékok folyására manapság és úgy tűnik, hogy már jó hosszú ideje sem.</span> <span>A hatalmas csatornák azonban úgy néznek ki, mintha csak tegnap faragták volna ki őket.</span> <span>Ennek elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy kétségbe vonjuk a fő előfeltételt.</span> <span>Azonban a lusta logika arra kényszerít bennünket, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy a múltban nagy mennyiségű folyékony víznek kellett lennie a Marson.</span> <span>Ez a jelenlegi konszenzus.</span> <span>Így tehát a hiányzó víz kényelmesen eltűnt a szemünk elől a marsi felszín alá.</span> <span>Ugyanezt mondták a Hold csatornákról is, mielőtt az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo-program">Apollo küldetések</a> másként nem bizonyították.</span> <span>Ismét ez a közömbös megközelítés, amely hatalmas ráfordításokat eredményezett az új űrhajók építésével, hogy felderítsék a felszín alatti jeget a Marson.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span><strong>Mi a helyzet, ha a fő előfeltétel nem teljesül?</strong> </span><span>Mi lenne, ha a Marson, a Vénuszon és a Holdunkon kanyargó csatornák (amelyeket általában "árkoknak" neveznek) eredetileg nem folyadékok áramlásával jöttek volna létre? </span><span>Ez egy olyan kulcskérdés, amelyre válaszolni kell, mielőtt meg tudnánk oldani a bonyolultabb kanyonok kialakulását a Marson és a Földön is. Az árkok nagyon hasonlóak </span><span>ezeken az égitesteken, de senki sem gondolja komolyan, hogy vizet kellene keresnünk a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9nusz">Vénusz</a> kemence forró felületén vagy a levegő nélküli <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Hold">Holdon</a>. </span><span>Víz helyett a forró, folyékony lávát vették elő, mint folyékony anyagot. </span><span>A probléma az, hogy a lávának több száz, néhány esetben több ezer kilométeren keresztül folyékonynak kellene maradnia. Ezért</span><span> sziklatetőt adtak hozzá, hogy lávacsöveket képezzenek. E</span><span>zeknek a tetőzeteknek azonban néha több kilométer szélesnek kellett volna lennie! </span><span>Néhány árok a Holdon és a Vénuszon szélesebb, mint a Föld leghosszabb lávacsövei. Ezeknek </span><span>a sziklaszerű tetőknek később össze kellett volna omlaniuk, hogy felfedjék a csatornákat. </span><span>Nem maradt semmiféle törmelék az összeomlott tetők anyagából egyik árokban sem. </span><span>Az árkok tisztán vésődtek a felületre. </span><span>A láva az elmélet szerint milliárd évekkel ezelőtt folyt a Holdon, de a Vénuszon </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>csak pár millió éve?</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az Apollo űrhajósok által részletesen fényképezett holdárkokra jó példája a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Schroter%27s_Valley">Schröter-völgy</a>.</span> <span>A csatorna vadonatújnak látszik.</span> <span>Ismét hiányzik a folyadék, amely a csatornát kivájta volna - nincs lávakivezetés.</span> <span>A láva nem tud elfolyni a talajba és eltűnni, mint a víz.</span> <span>Valami nem stimmel ezekkel a képekkel.</span> <strong><span>A fő előfeltételnek rossznak kell lennie.</span></strong></span></p> <img alt="Schroters Valley" data-entity-type="file" data-entity-uuid="9c153fd7-86fa-46e2-8f30-7ac16ebc0ed8" src="/sites/default/files/inline-images/Schroters_valley_0.jpg" class="align-center" /> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Ezenkívül a csatornák még több rejtélyes vonásuk van. </span><span>Némelyiknek a szélesebb "torkolati" vége magasabban fekszik a szűk "forrás" oldali végénél, mintha a létrehozó erőkre nem hatna a tömegvonzás. </span><span>A gravitáció törvényének nyilvánvaló megsértésével egyes csatornák felfelé és lefelé haladnak anélkül, hogy eróziós károkat okoznának a terep függőleges topográfiai változásainál. Más árkok </span><span>hegygerinceket vágnak át, mintha ezek nem is jelentenének akadályokat. </span><span>A folyókkal ellentétben az árkok gyakran párhuzamosan futnak egymással. </span><span>Egyesek kör alakú kráterekkel pettyezettek, mások látszólag folytonos gödrök sorából alakulnak ki. </span><span>Legtöbbjük kráterben végződik. </span><span>A körülöttük és bennük található kráterek nagy száma miatt a kráterszámlálás eredményeképpen idősebbnek tűnnek, mint az a felszín, amelyen keresztülvágnak. <em>(A csillagászok a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kormeghat%C3%A1roz%C3%A1s_kr%C3%A1tersz%C3%A1ml%C3%A1l%C3%A1ssal">kráterek számából következtetnek</a> az adott égitest felszínének korára - ford.)</em> </span><span>A csatornák gyakran szinuszosabbak a szélességükhöz vagy a felszín lejtéséhez képest, mint amire számítanánk, ha valamilyen folyékony anyag vájta volna ki őket. </span><span>Találunk kisebb, nagyon kanyargós csatornákat más, még nagyobb csatornák aljában. </span><span>Néhánynak lapos alja és meredek falai vannak, míg m</span><span>ás csatornák mélyebb, "V" alakú keresztmetszettel rendelkeznek. </span><span>A mellékfolyók, ha vannak egyáltalán, gyakran rövidek és körkörös fülkében végződnek, ráadásul a főcsatornához közel derékszögben csatlakoznak. </span><span>Ezek magyarázatára (vízzel rendelkező égitesteken) általában föld alatti vízáramlásokat hoznak fel segítségül, amelyek eltávolítják a talajt és összeomlanak, fokozatosan előrefelé alakítva ki a csatornát. </span><span>Sok csatorna alján keresztirányú minták vagy kis gerincek találhatók, amelyeket a</span><span> Marson homokdűneként definiálnak. </span><span>Számos csatorna mindkét oldalán felhalmozódott anyag látható, két töltést alakítva ki. </span><span>Nincsenek sem vízgyűjtő területek, sem olyan betáplálási rendszerek, amelyek elegendőek a gyakran gigantikus méretű főcsatornák és mellékágaik kivágásához. </span><span>Nem található a víz forrása és lefolyási helye sem. </span><span>És a kérdés továbbra is fennáll: merre található az erodált talaj?</span></span></p> <blockquote> <p class="text-align-justify"><em><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>"Az univerzum színpadán nagyon kevés a valóságos szereplő</span></span></em><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><em><span>, de sok a kaland.</span> <span>A legfontosabb "ősi kincs" - Arisztotelész szavaival - amelyet a Magas és Távoli időkben élő elődeink hagytak ránk az volt, hogy az istenek valóban csillagok, és más nem létezik.</span> </em><span><em>Az erők a csillagos égben lakoznak és a mitológiában mesélt történetek, karakterek és kalandok aktív szereplői valójában bolygók."</em> Giorgio Di Santillana és Hertha von Dechend, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hamlet%27s_Mill">Hamlet's Mill</a> c. könyvéből</span><br /> <br /> <span><em>"A mennydörgés istenét tartják az ég és a föld minden istenének legerősebbikének, hiszen a haragjának hatásai olyan szörnyűek és nyilvánvalóak."</em> Christopher Blinkenberg, </span></span><a href="https://catalog.princeton.edu/catalog/418299">The Thunderweapon in Religion and Folklore</a> c. könyve nyomán.</p> </blockquote> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify"> </p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Árkok a Földön" data-entity-type="file" data-entity-uuid="667f6bb7-822b-4b98-997d-fc30ad100157" src="/sites/default/files/inline-images/70d00-earth_rille_0.jpg" /> <figcaption>Hatalmas villámcsapás után keletkezett árok. 1949. Baker, Florida. 15 méteres árkot vágott a villám baseball pályába mérkőzés közben, hárman megaltak és ötvenen megsebesültek. Az árok alján további szinuszos csatornák figyelhetők meg. National Geographic, 1950. júniusi szám, 827. oldal</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><strong>A válasz már 30 éve elérhető!</strong> Ezt egy mérnök, az Arizona állambeli Flagstaff-ból <a href="/juergens">Ralph Juergens</a> szolgáltatta egy ragyogó újságcikk sorozatban, amely nem jelent meg a fősodratú tudományos folyóiratokban. Juergens bebizonyította, hogy folyékony anyagok nem megfelelőek és nem is szükségesek ahhoz, hogy a bolygókon és holdjaikon folyószerű csatornák alakuljanak ki. Megmutatta, hogy ezeknek a csatornáknak a különös tulajdonságai - egyszerűen lecsökkentve a léptéket - összeegyeztethetők a Földön lévő erőteljes villámcsapások által okozott károkkal. <strong>Tehát még akkor is, ha a Mars rendelkezett volna a múltban felszíni nedvességgel, a hatalmas csatornák kialakulásáért nem a víz a felelős.</strong></p> <p class="text-align-justify"><img alt="Villámlás a golfpályán" data-entity-type="file" data-entity-uuid="bfd11d56-60be-48fc-8855-683135673b33" src="/sites/default/files/inline-images/lightning_rays-300x195_0.jpg" class="align-left" />Amikor megnézzük a villámcsapás mintázatát a Földön, láthatjuk a kanyargós vonalakat kis méretben. Az elektromos jelenségek hasonló mintázatokat hoznak létre a centiméteres nagyságrendtől a több ezer kilométeres mérettartományig. Nagyfeszültségű elektromos kísérletekben kimutatták, hogy ugyanazok a viselkedési minták akár 100 millió szoros méretben is kialakulnak. Ezért a mikroszkóp alatt látható szigetelő és a félvezető anyagokon kialakult sérülések formája és vagy a szikraforgácsolt tárgyak felszíni eróziója analóg a bolygófelületeken található elektromos bevésődésekkel. A <a href="/plazma">plazma</a> csillagászok olcsóbb, ellenőrzött kísérleteket végezhetnek a Földön, hogy olyan rejtélyes kérdésekre keressék a választ, amelyek évtizedek óta sújtják a bolygókutatókat.</p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Minden kétséget kizárólag, a Valles Marineris egy elektromos ív heg.</span> <span>Juergens 30 évvel a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Viking-program">Viking űrszondák</a> megérkezése előtt azonosította.</span></span></p> <blockquote> <p class="text-align-justify"><em><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>"... nekem ez az egész régió semmi másra sem hasonlít, mint egy olyan felületre, amelyen egy hatalmas elektromos ív haladt előre bizonytalanul a felszínen, néha kettéválva és időnként legyengülve, hogy nyomok elvékonyodnak és kráterek sorozatára zsugorodnak.</span><span>... Csak arra gondolhatok: lehetséges, hogy a Mars több millió köbkilométernyi talajt és sziklát veszített egy bolygó méretű testtel való találkozása során?</span> <span>Lehetséges, hogy a Mars kanyonjai egy olyan esemény során jöttek létre, amelyet Homérosz is felidézett, amikor a következőket írta: "</span></span>belefúrta Athéné [Vénusz] Árész [Mars] ágyékába, hol azt a kötő borította. Ott vert rajta sebet, szép bőrét áthasította, s újra kihúzta a dárdát: fölbődült a vas Árész..." (Homérosz-Íliász, 5. ének, Devecseri Gábor fordítása)"</em></p> </blockquote> <p class="text-align-justify">A Juergens magyarázatához a jelenlegi elképzelésektől teljesen különböző, sokkal dinamikusabban működő Naprendszer szükséges. Kiemeli az asztrofizika elektromos összetevőit, melyeket sehol sem találunk a tankönyvekben, így nem is csoda, hogy a geológusok nem találkoztak az elektromos erózió fogalmával. Amikor a bolygók közelednek egymáshoz, óriási bolygóközi villámcsapások következnek be. A bolygókról az ilyen kisülések könnyedén képesek eltávolítani a kőzeteket és gázokat a gyenge gravitációs erő vonzásával szemben. Ilyenkor a felszínen hegek képződnek. Így már megmagyarázhatjuk, hogy miért hiányzik a marsi légkör 90 százaléka és mintegy kétmillió köbméternyi anyag a Valles Marineris-ből. Az így kialakuló koherens elektromos ív megmagyarázhatja a Valles Marineris sajátos morfológiáját. A párhuzamos kanyonok kialakulására magyarázatot adhat az elektromos vezető szálak közti hosszú távú mágneses vonzás és a rövid távú, erős elektrosztatikus taszítás. Különösen fontosak a kis párhuzamos csatornák, amelyek lényegében kráterek sorozatából állnak. Az elhaladó villám ívét követő földalatti robbanások tisztán alakítják ki a "V" alakú mellékágakat. Nincs összeomlott törmelék a képzeletbeli földalatti vízáramlás maradványaként. Hasonlóképpen "V" keresztmetszet szokott kialakulni a földalatti atomrobbanások által létrehozott kráterekben. A mellékágak kör alakú végei, ahol a robbanás elkezdődik, éppen ilyen alakúak. Összehasonlításképpen, a felszín alatti vízfolyások által okozott erős erózió "U" alakú keresztmetszetet eredményez és nem feltétlenül végződnek kör alakú fülkében. Ne feledjük, hogy a Valles Marineris déli peremén lévő mellékágak néhány esetben közel derékszögben vágódnak át egymáson. Ennek oka lehet, hogy a fő kisülés területén ismételt kisülések következtek be, miközben ív az Ius Chasma mentén haladt. A víz erózió egyetlen formája sem képes ilyen, egymást keresztező csatornákat létrehozni. A fő kanyonfalak bordázott felszínét valószínűleg hasonló, mozgó ívek által létrehozott robbanások hozták létre.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-left"> <img alt="Ius Chasma" data-entity-type="file" data-entity-uuid="f86cf248-3f2b-4440-954e-d6a0db76e8c0" src="/sites/default/files/inline-images/triby_Ius_chasma_0.jpg" /> <figcaption>"V" alakú kanyon oldalágak rendszere az Ius Chasma déli lejtői mentén a Marson. (7°S, 82°W)</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">A Valles Marines <span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>bizonyítékot szolgáltat üledékes rétegek gyakori előfordulására a Marson.</span> I<span>lyen hatalmas mennyiségű lerakódott eróziós üledéknek valahonnan származnia kellett, de a forrást nehéz összeegyeztetni bármely Marson megőrződött ősi fennsíkkal.</span> <span>A második legnagyobb probléma, hogy a Valles Marineris egy közel 10 km magaslat tetején helyezkedik el. Hogyan tudott üledék lerakódni ilyen magasságban? A régiónak először vastag üledékrétegeket kellett volna gyűjtenie </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>egy mély medencében (bőséges, gyors folyású felszíni vízfolyásokat feltételezve), majd hihetetlen 20 km magasságba kellett volna emelnie egy Mars-köpeny alatti láva feláramlásnak, miközben tudjuk, hogy a Marson nagyon gyenge a vulkáni tevékenység.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><strong><span>Hány fő geológiai elv hibás?</span></strong> <span>Az elektromos modell sokkal egyszerűbb megoldást kínál az üledékrétegek kialakulására.</span> <span>A kozmikus kisülések közben az egyik objektumról elektromosan eltávolított anyag a másikra objektumon rakódik le.</span> <span>Ez kiterjedt felszíni rétegképződést eredményez.</span> <span>A levegő nélküli Holdon szintén széleskörű rétegződést találunk és a felszínét elektromos hegek borítják.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><strong><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Valles Marineris elektromos kialakulásának bizonyítékai a Grand Canyonra is vonatkoznak. </span></span></strong><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A két kanyon hasonló tulajdonságai a két nagyon eltérő bolygón azért hasonlítanak egymásra, mert azonos erők hozták létre mindkettőt.</span> <span>A víz nem vett részt a folyamatban.</span> <span>Figyeljük meg a hasonlóságokat.</span> <span>A Grand Canyon is egy magas fennsíkon található. </span><span>A mellékágak mélyen metsződnek, rövidek és lekerekített fülkékben végződnek. </span><span>Az Ius Chasma mellékágai meglepően hasonlítanak a Grand Canyon-hoz. </span><span>Úgy tűnik, hogy a Grand Canyon-ból erodált anyag hiányzik. </span><span>A vízzel jól ellátott Földön a Colorado-folyó egyszerűen kihasználta a felszín alatti kozmikus villám által faragott kanyargós csatornát. </span><span>A Grand Canyon szélei élesek és nem mutatnak nagy eróziót az egy mérföld mély völgyében. </span><span>Ez a völgy fiatal korára utal. </span><span>A geológusok nem tudják megfejteni a Grand Canyon történetét, mert a tanáraik soha sem beszéltek a bolygóközi villámcsapások okozta elektromos erózióról. </span><span>Azt sem tanulták, hogy rendhagyó üledékek vastag rétegei </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>órák alatt lerakódhatnak az űrből. </span><span>A bolygóközi elektromos erők képesek hegyeket emelni, rétegeket megcsavarni és megfordítani, az óceánok vizét a földre zúdítani, megőrizni az összetört növényzetet és állatvilágot a sziklákban - mindezt egyetlen geológiai pillanatban. </span><span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Lyell">Charles Lyell</a> geológusnak sikerült mindannyiunkat meggyőzni arról, hogy a táj részletgazdag morfológiai jellemzői felfoghatatlanul hatalmas időintervallumok alatt alakulnak ki. </span><span>Fel kellene tenni a kérdést, hogy a feladathoz nagyon lassú hatások elegendők -e. </span>N<span>ormál körülmények között fosszíliák nem keletkeznek. </span><span>A hegyek éles körvonalai és a bennük lévő megkínzott rétegek mintha egy drámai akciófilmből kiragadott képkockák részei lennének.<br /> A</span><span> kozmikus villámlások radioaktivitást okoznak, megváltoztatják a radioaktív bomlási időket <em>(az erős elektromos tér hatása - a ford.)</em>, hozzáadnak és kivonnak radioaktív elemeket. </span><span>A geológiai kormeghatározás rozzant épületének alapjául szolgáló elméleteket nagy körültekintéssel és előítéletek nélkül kell újra megvizsgálni, a Föld történelmébe helyezett hibás állítások és feltételezések miatt az egészet újra kell gondolni.</span></span></p> <p class="text-align-center"><img alt="" height="179" src="/sites/default/files/inline-images/devon_map.jpg" width="250" /></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Érdekes, hogy a NASA és a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/SETI">SETI Intézet</a> <a href="https://www.nasa.gov/centers/ames/research/expeditions/haughton.html">kutató bázist</a> hozott létre a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Devon-sziget">Devon-szigeten</a>, Kanada sarkvidéki területén, a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Haughton_impact_crater">Haughton becsapódási kráter</a> és környékének tudományos tanulmányozására.</span> <span>A közös kutatás <a href="https://www.nasa.gov/exploration/humanresearch/analogs/research_info_analog-haughton.html">Haughton Mars projekt</a> néven ismert, a helyszínt azért választották, mert a sziget geológiája a Marsi viszonyokra hasonlít.</span> <span>A kutatók szerint a Devon-sziget csatornáit jégolvadás hozta létre.</span> <span>A sziget egyes völgyei nagyon hasonlítanak a Marson látottakhoz, egyes specifikus jellemzők teljesen azonosak és különlegesek. A kutatók össze</span><span>hasonlították a sziget kanyonjait a Valles Marineris mellékágaival és bizonyítékként tekintenek egy vagy több hosszan tartó vizes időszak által okozott erózióra a Marson. </span><span>Azonban számos olyan szokatlan tulajdonságot találhatunk, amelyek nem magyarázhatók a víz eróziójával:</span></span></p> <ol> <li class="text-align-justify">a völgyek között nagy, erózió mentes területek találhatók,</li> <li class="text-align-justify">a völgyek nyílt, elágazó mintázatot mutatnak, nagy érintetlen területekkel a völgyek között,</li> <li class="text-align-justify">a mellékágaknak általában rosszul definiált a forrásuk és a nagy mélységük és szélességükhöz képest relatíve rövid a hosszuk,</li> <li class="text-align-justify">a mellékágak megközelítőleg azonos szélességűek és mélyek nagy távolságokon keresztül,</li> <li class="text-align-justify">a mellékágak szétválnak és meredek falú szigeteket hoznak létre,</li> <li class="text-align-justify">a mellékágak "V" keresztmetszetűek, melyek átalakulnak "U" alakú, meredek falú és lapos fenekű csatornákká,</li> <li class="text-align-justify">A völgyek aljában futó folyók gyakran hiányoznak vagy elhanyagolhatók. A méretük között több nagyságrend eltérés tapasztalható.</li> </ol> <p class="text-align-justify"> </p> <figure role="group" class="caption caption-img align-left"> <img alt="Devon" data-entity-type="file" data-entity-uuid="31e9138d-6048-441f-8d04-7fe8ded7c68d" src="/sites/default/files/inline-images/canyon_devon_1.jpg" /> <figcaption>V alakú kanyon a Devon szigeten.</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">A geológusok két teljesen eltérő magyarázattal szolgálnak a két lényegében azonos morfológiai jellemzőjű képződményre. A Devon-völgyi kanyont pusztán úgy értelmezik, mint glaciális olvadékvíz csatorna hálózatot, amely a korábbi jégtakaró alatt helyezkedett el. Néhány völgyben még ma található némi jég. Nincs értelme azonban azzal érvelni, hogy a kanyon kialakulásához a jégnek bármi köze lenne. Nem visz közelebb a megoldáshoz az sem, hogy a hideg és sivatagos bolygón a jégtakaró olvadása hozott létre néhány marsi kanyont.  Azért hasonlít egymásra a Devon-szigeteki völgyhálózat és a Valles Marineris mellékágai, vagy a Grand Canyon és a Valles Marineris, mert ugyanazok a folyamatok hozták létre őket - kozmikus elektromos kisülések. A fent felsorolt összes szokatlan tulajdonság a katód erózióból következik.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-right"> <img alt="Devon" data-entity-type="file" data-entity-uuid="608950b4-e4a0-47ed-986a-4fa6109f3ed7" src="/sites/default/files/inline-images/devon_island_valleys_2.jpg" /> <figcaption>Műhold felvétel az 1 km széles, erősen csipkézett szélű, V keresztmetszetű Devon szigeti kanyonról és a mellékágairól. Megjegyzés, a körülvevő fennsík alig erodált, nincsenek nagyobb beömlő folyók. (Photo: NASA HMP</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">A közeli Haughton kráternél is megfigyelhető, ahogy a más bolygókon és holdakon fellelhető árkok a kráterekhez köthetők. Gyakran több bennük a kráter, mint a környező tájon. A Haughton-kráter egyszerűen egy kozmikus villámcsapás sebhelye, mint gyakorlatilag minden más, kör keresztmetszetű <em>(vagy hatszögletű, a ford.)</em> kráter a Naprendszerben. Tehát a NASA jó nyomon járt az analógiák kiválasztásánál, de hibázott az okok feltárásában.</p> <p class="text-align-justify">A plazma csillagászat területén és a XX. századi világűr felfedezéseken alapuló, több mint egy évszázados kutatás fényében magabiztosan állíthatjuk, hogy az égi kisülések felelősek a kanyonok és árkok kialakulásáért a bolygókon és a holdakon.</p> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify">Az eredeti cikk a következő helyen található:</p> <p><a href="http://www.holoscience.com/wp/mars-and-the-grand-canyon/">http://www.holoscience.com/wp/mars-and-the-grand-canyon/</a></p> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify">Kapcsolódó dokumentáció:</p> <p class="text-align-justify"><a href="/sites/default/files/inline-images/03c.LPSC.pdf">03c.LPSC.pdf</a></p> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify">Kapcsolódó videó:</p> <p class="text-align-justify"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ecDDczEogR0"><strong>Electrical Discharges Carved the American Southwest | Space News</strong></a></p> <p class="text-align-justify"><img alt="Electrical Discharges Carved the American Southwest | Space News" data-entity-type="file" data-entity-uuid="4cdb14e6-d099-4fb8-8c18-891777381fee" src="/sites/default/files/inline-images/Grand_Canyon_Vido.jpg" /></p> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify"> </p> </div></div> </div> Mon, 03 Dec 2018 19:00:00 +0000 aziro 56 at http://www.plazmauniverzum.hu Kézikönyv - 03. fejezet - A plazma http://www.plazmauniverzum.hu/eu03 <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Kézikönyv - 03. fejezet - A plazma</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2017. 07. 06., cs – 18:00</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p><a href="https://www.thunderbolts.info/wp/author/bob-johnson-jim-johnson/"><u>Bob Johnson, Jim Johnson</u></a> - <a href="https://www.thunderbolts.info/wp/2011/10/25/essential-guide-to-the-eu-chapter-3/"><u>2011. október 25.</u></a></p> <p> </p> <h4><strong>3.1 A plazma ismertetése</strong></h4> <p class="text-align-justify">Ma már tudjuk, hogy a Világűrt töltött részecskék - plazma - tölti ki. Tény, hogy a plazma a leggyakoribb halmazállapot a Világegyetemben. Számos helyen megtalálhatjuk: a tűzben, a fénycsövekben és a villámokban a Földön, egészen a Galaktikus és Intergalaktikus térig. Az egyetlen ok, amiért nem szoktunk hozzá jobban a plazmához, mert az emberiség a vékony bioszférában él, ahol nagyrészt szilárd anyagok, folyadékok és gázok veszik körül. Érzékszerveink ezekre hangolódtak. Például a tűzre nem plazmaként tekintünk, látjuk a ragyogó lángot és érezzük a hőt. Csak tudományos kísérletek mutatják, hogy a plazma valójában jelen van a lángban.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Plazma labor" data-entity-type="file" data-entity-uuid="c23cb4e0-2ed6-4c93-8844-5b82148370d1" src="/sites/default/files/inline-images/plasma_lab_450x303.jpg" /> <figcaption>Míg a plazma tanulmányok egy-egy témára összpontosítanak, mint például a fúziós energiatermelés, a Világegyetem működésének megértése is várja a szélesebb érdeklődésű hallgatót. Kép: DOE-Princeton Plasma Physics Lab; Peter Ginter</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">"<em>A Plazma olyan töltött részecskék összessége, amelyek közösen reagálnak az elektromágneses erőkre</em>" (idézet <a href="http://plazmauniverzum.hu/peratt">Anthony Peratt</a> – Physics of the Plasma Universe<em> (A Plazma Univerzum fizikája) </em>című könyvének első bekezdéséből (<a href="https://www.plasma-universe.com/Physics_of_the_Plasma_Universe_(Book)">Springer-Verlag, 1992.</a>). A plazma-régiók tartalmazhatnak semleges atomokat és molekulákat, valamint töltött és semleges szennyeződéseket, mint a por, kis részecskéktől a nagyobb testekig is – kis szikláktól a bolygókon át természetesen a csillagokig.</p> <p class="text-align-justify">A meghatározó jellemző a szabad töltések jelenléte, azaz az ionoké, elektronoké és bármilyen töltésű por részecskéé. A plazmák elektromágneses mezőkre adott erős válasza egészen más, mint a nem-ionizált gáz viselkedése. Természetesen minden részecske – legyen töltött vagy semleges – reagál a gravitációs mezőre, arányosan a mező helyi intenzitásával. Mivel a Világegyetem túlnyomó része plazmából áll, így azok a helyek, ahol gravitációs erő dominál az elektromágnesesség felett, viszonylag ritkák.</p> <p class="text-align-justify">A plazma olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, hogy általában külön, a "negyedik halmazállapotnak" nevezik, elkülönítve a szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagoktól. Mivel ez a leggyakoribb állapot a Világegyetemben, ezért nyugodtan hívhatjuk "<em>első</em>" halmazállapotnak is.</p> <p class="text-align-justify">Az alábbi táblázatot általánosan használjuk <em>hőtani</em> szempontból a halmazállapotok változásának ábrázolására. A hőmérséklet annál magasabb, minél magasabbra haladunk a tranziensek mentén. Ugyanakkor a nagyon magas termikus energia ionizálja az anyagot. Természetesen vannak más módok is az ionizáltság és a töltéskülönbség kialakulására, szinte bármilyen hőmérsékleten.</p> <p class="text-align-justify">Szilárd halmazállapotú anyagot, például egy elektromos kábelt, ha hozzákapcsolunk egy kellően magas feszültségű elektromos áramforráshoz (elem, áramfejlesztő), akkor a vezető fém elektronjai az atommagoktól elkülönülve szabadon mozoghatnak, töltött részecskék áramát hozva létre.</p> <p class="text-align-justify">Egy pohár vízbe csipetnyi fémsót keverve, mint a nátrium-klorid, készen áll az ionizációra. Ha egy pozitív és egy negatív elektródát helyezünk a pohárba, a hidrogén(+) és oxigén(-) ionok a feszültségkülönbség hatására elindulnak az ellentétes elektróda irányába, ahol szobahőmérsékleten gázként lépnek ki a vízből. Habár az ilyen stabil, természetes állapotok részei az Elektromos Univerzumnak, de jelen Kézikönyv inkább az űrbéli nagyobb volumenű plazmákkal és elektromos áramokkal kíván foglalkozni.</p> <p class="text-align-justify">Közeli sugárzó csillagok vagy kozmikus sugarak képesek ionizálni a nagyon hideg molekuláris gáz és porfelhőket. A létrejövő ionok és elektronok jellegzetes <a href="/plazma">plazma karakterisztikát</a> vesznek fel, képesek a töltést megtartani, <a href="/dl">kettősréteget</a> létrehozni és nagyon magas töltéskülönbséget fenntartani. Az ilyen plazmák felgyorsítják a töltéseket és akár a fémeknél is jobban vezethetik az áramot. A plazma-áramok létrehozhatnak lepelszerű és szálas képződményeket, erről a két - sok más forma mellett - leggyakrabban előforduló jelenségekről ismerhetjük fel a  plazma jelenlétét.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Halmazállapot átmenetek" data-entity-type="file" data-entity-uuid="f02a990b-04bf-4e51-a701-bb1ef29f7a6f" src="/sites/default/files/inline-images/phase%20of%20matter_white.png" /> <figcaption>Az anyag négy halmazállapota és a közöttük létrelévő átmenetek. Vegyük észre a hasonlóságot a görögök "<strong><em>őselemeivel</em></strong>", mint a Föld, a Levegő,a Tűz és a Víz. Egyértelműen a plazma energiatartalma a legmagasabb. Nyitott kérdés: Honnan jön az energia az űrben?</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">Az ionizált részecskék aránya az ionizációs fok. A plazma ionizációs foka 0.01% -tól 100% -ig terjed, de a plazma tulajdonságok a teljes tartományban fellépnek a töltött részecskék jelenlétének és a töltés szétválásnak köszönhetően, amelyek tipikus plazma jellemzők.</p> <p class="text-align-justify">A plazmát néha csak "ionizált gáznak" nevezik. Bár technikailag helyes, ez a terminológia hiányos és elavult. Ez a kifejezés annak a ténynek az álcázására szolgál, hogy a plazma ritkán viselkedik úgy, mint egy gáz. Az űrben nem egyszerűen diffundál, hanem komplex formákká szerveződik és nem reagál jelentősen a gravitációra, hacsak nem a helyi elektromágneses erők sokkal gyengébbek az adott környezetben, mint a gravitáció. A plazma nem számít gáz állapotban; csak <em>plazma</em> állapotban.</p> <p class="text-align-justify">Napkitöréskor hatalmas tömegű "ionizált gáz" (<em>plazma</em>) lökődik ki a Nap óriási gravitációs erejével szemben, mely jól mutatja a folyamat energiáját. A "napszél" is plazma, amely mozgó töltött részecskékből áll. A folyamat más néven <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromos_%C3%A1ram">elektromos áramként</a> ismert. Nem folyadék vagy "szél" és "forró gáz", pongyolán fogalmazva. Más szavak használata a folyadék dinamikából annak a ténynek az elhomályosítására szolgál, hogy az elektromos áram és a plazma jelenségek sokkal erősebbek a gravitációnál itt körülöttünk az Űrben és olyan messze is, ameddig csak ellátunk.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="CME" data-entity-type="file" data-entity-uuid="cb55cb28-4c72-486e-a351-b3c92d52f054" src="/sites/default/files/inline-images/solar-CME-SOHO2002.jpg" /> <figcaption>Koronakilökődés: kisülés milliárd tonnányi plazma kilökődése a bolgóközi térbe. A Nap méretét a fehér kör jelzi. Credit: SOHO public imagery<br />  </figcaption> </figure> <h4><strong>3.2  Ionizáció</strong></h4> <p class="text-align-justify">Tudjuk, hogy az űr tele van mezőkkel, különféle részecskékkel, amelyek közül sok töltött és a méretük az atomoktól a bolygókig és a csillagokig, galaxisokig terjed. Semleges részecskék — azaz olyan atomok és molekulák, amelyeknek azonos számú protonja és elektronja van — elhanyagolva az antianyagot egyszerűsítésképpen — ellentétes töltésű részecskékből alakulnak ki. Ezzel ellentétben a töltött részecskék az atomokból és molekulákból ionizációként ismert folyamat segítségével képződnek.</p> <p class="text-align-justify">Ha egy elektront - egységnyi negatív (-) töltést - elválasztunk egy atomtól, akkor az atom fennmaradó része pozitív (+) töltésű marad. Amikor az elválasztott elektron és az atom maradék része egymástól elkülönül, akkor beszélünk ionizációról. Az atom pozitív töltésű maradékát ionnak nevezzük. A legegyszerűbb atom a hidrogén, egy protonból (a magból) és egy elektronból áll. Ha a hidrogén ionizálódik, akkor az eredmény egy szabad elektron<sup>(-)</sup> és egy szabad proton<sup>(+)</sup> lesz. A proton a legegyszerűbb iontípus.</p> <p class="text-align-justify">Ha egy hidrogénnél nehezebb atom ionizálódik, elveszíthet egy vagy több elektront. Az ion pozitív töltése megegyezik az elveszett elektronok számával. Ionizáció molekulákkal is előfordulhat. Az is előfordulhat, hogy egy elektront egy semleges atomhoz vagy molekulához adunk, ami negatív iont eredményez. Az űrben lévő porrészecskék gyakran feltöltődnek. A piszkos plazmák fizikájának tanulmányozása számos egyetemen folyik.</p> <p class="text-align-justify"><br /> Az atomok elektronokra és ionokra bontásához energia szükséges — lásd az alábbi táblázatot.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Ionizációs energia" data-entity-type="file" data-entity-uuid="d632a3f0-9152-4333-9917-65ce67f3a5fb" src="/sites/default/files/inline-images/ionization_energy.png" /> <figcaption>Az elemek első ionizációs energiája,(elektron Volt). Nemesgázok feketével, alkáli fémek zölddel. Credit: Wikimedia, edited</figcaption> </figure> <p> </p> <p class="text-align-justify">Figyeljük meg a diagram ismétlődő mintázatát: az alkálifém viszonylag alacsony ionizációs energiával vagy hőmérséklettel rendelkezik (könnyen ionizálható). Jobbra lépve – növelve az atomszámot – az atom magjában lévő protonok számát – az egyre "nehezebb" atomok ionizálásához szükséges energia növekszik. A minta végén a "nemesgáz" atom kiemelkedik, majd a következő magasabb atomszámra lecsökken az energia, amely mindig egy alkálifém lesz. Ezután a minta ismétlődik.</p> <p class="text-align-justify">Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a hidrogén, a legkönnyebb elem, ebben az elektromos és kémiai környezetben "fémnek" tekinthető, mivel egyetlen elektronja van a külső (és egyetlen) elektron pályáján, amelyről könnyen "lemond". Csillagászati szóhasználatban azonban, a csillagok összetételének elemzésekor a hidrogént és a héliumot hívjuk a "gáznak", minden más, nehezebb elemet pedig együttesen "fémnek".</p> <h4><strong>3.3  Az ionizáció kialakulása és fenntartása</strong></h4> <p class="text-align-justify">Az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Ioniz%C3%A1ci%C3%B3">ionizáció</a> megkezdéséhez és fenntartásához szükséges energia lehet kinetikus, nagy mozgási energiájú részecskék ütközése (elég magas hőmérséklet) vagy kellően intenzív sugárzás hatása. A részecskék átlagos véletlenszerű kinetikus energiáját rutinszerűen hőmérséklettel fejezzük ki, néhány, nagyon nagy sebességű alkalmazásban pedig elektronvoltban (eV). A hőmérséklet kelvinből (K) eV-ba történő konvertálásához a hőmérsékletet 11604,5-el kell osztani. Fordítva pedig meg kell szorozni az eV értéket ezzel a számmal, hogy megkapjuk a termikus ekvivalens hőmérsékletet Kelvinben.</p> <p class="text-align-justify">A fenti ábra az atom vagy molekula első, legkülső elektronjának leszakításához szükséges ionizációs energiát ábrázolja. A belső elektronok erősebben kötődnek az atommaghoz, ezért a további ionizáció egyre magasabb energiát igényel. <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az elektronok számos szintjét el lehet távolítani az atomoktól olyan rendkívül energikus környezetekben, mint a csillagok belsejében és környezetében és a galaktikus jet-ekben.</span> <span><em><strong>Fontos megjegyezni:</strong></em> Ezek a nagy energiájú plazmák fontos forrásai az olyan elektronoknak és ionoknak, amelyek rendkívül nagy sebességre gyorsulnak fel és forrásai a kozmikus és szinkrotron sugárzásnak sok hullámhosszon.</span> <span>A kozmikus sugárzás </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>globális éghajlatra ható és a felhőzetben kialakuló minták kapcsolatáról <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/The_Chilling_Stars">Henrik Svensmark: "The Chilling Stars" </a>("<em>Hűvös csillagok</em>") című könyvében olvashatunk.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A hőmérséklet a részecskék véletlenszerű kinetikus energiájának mértékét jelenti, amely összefüggésben áll a részecskék ütközéseinek számával és sebességével.</span> <span>A hőmérséklet befolyásolja a plazma ionizációs mértékét.</span> Elektromos<span> mezők (párhuzamosan) igazodnak a helyi plazmában létrejövő mágneses mezőkhöz (<em>energia minimum állapot</em>).</span> <span>A mezőben összehangolt körülmények között felgyorsult részecskék hajlamosak párhuzamosan, nem véletlenszerűen mozogni, és ezért viszonylag kevés ütközés következik be.</span> <span>A részecske-pályák konverzióját véletlenszerűtől a párhuzamig "dethermalizációnak" nevezzük.</span> <span>Úgy is mondhatjuk, hogy a párhuzamos mozgás alacsonyabb "hőmérsékletet" eredményez.</span> <span><em>Analógia:</em> képzeljünk el egy gyakori ütközésekkel tarkított roncsderby-t mint "forrót" és ütközésesmentes forgalmi sávokban párhuzamosan közlekedő autópályát, amely "hűvös".</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Egy elektron és egy atom közötti ütközés esetén ionizáció akkor következik be, ha az elektron energiája (az elektron hőmérséklet) nagyobb, mint az atom (első) ionizációs energiája.</span> <span>Ugyanakkor, ha egy elektron ütközik egy ionnal és az elektron elég energiával rendelkezik</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>, akkor nem rekombinálódik.</span> <span>Ezt úgy lehet elképzelni, hogy az elektron olyan sebességgel rendelkezik, amely nagyobb, mint az ion "szökési" sebessége, ezért nem kerül befoglalásra az ion körül.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Ionizáció" data-entity-type="file" data-entity-uuid="9fff5831-e95e-4c75-8a8c-e8aed5c63960" src="/sites/default/files/inline-images/ionization-image_mod.png" /> <figcaption>Egyszerűsített ábra, egy atom elektronjának elvesztésével ionizálódik</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az űrplazmák elektron hőmérséklete a százastól - a százmilliós kelvin tartományban esik.</span> <span>A plazmák képesek az ionizált állapotuk fenntartására.</span> <span>A töltés elkülönített állapot normális az űrben előforduló plazmákban.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Egyéb ionizációs energiaforrások közé tartoznak:</span></span></p> <ul> <li class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>a más régiókból érkező nagy energiájú kozmikus sugarak,</span></span></li> <li class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>a nagy energiájú vagy "ionizáló" sugárzás, mint pl. a közeli csillagok által gerjesztett gázok és gyengén ionizált plazmából származó erős ultraibolya fény,</span></span></li> <li class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>plazma régió és a semleges gáz közötti találkozás</span>,<span> ahol az ütközés relatív sebessége meghaladja a kritikus ionizációs sebességet (<em>Critical Ionization Velocity </em>(CIV) (lásd: Hannes Alfvén, Nemionizált gáz és magnetizált plazma közötti ütközés, Rev. Mod. Phys., 32, 710, 1960),</span></span></li> <li class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>vagy egyéb, </span><span>magában a plazmában végbemenő sugárzással járó folyamatok.</span></span><br />  </li> </ul> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="NGC3603" data-entity-type="file" data-entity-uuid="3944d12b-cddb-42fa-9aa5-392b6c4af0f6" src="/sites/default/files/inline-images/nebula_ngc3603_474x310.jpg" /> <figcaption>Nagy energiájú folyamatok figyelhetők meg az NGC 3603 ködben: a kék óriás Sher 25  toroid gyűrűvel és bipoláris jet-ekkel (középen fent); Ív- és fénylő módú plazmakibocsátások emissziós ködként (sárga-fehér területek); Forró kék Wolf-Rayet és fiatal O-típusú csillagok halmaza - elektromos szálakkal és leplekkel a poros plazma ködös régiók felé. Image credit: W. Brandner (JPL / IPAC), E. Grebel (washingtoni U.), You-Hua Chou (Illinois, Urbana-Champaign) és NASA Hubble Űrtávcső</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Big Bang-kozmológiában azt gondolják, hogy az Univerzumban nincs elég energia ahhoz, hogy ionizáció révén jelentős mennyiségű "laza" iont és elektront hozzon létre és tartson fenn, ezért ilyenek nem is létezhetnek.</span> <span>Másrészről, ha az ionok és az elektronok atomokká egyesülnek, energia szabadul fel. </span><span>A ősrobbanás modellben a protonok és az elektronok az atomok <em>előtt</em> jöttek létre, ezért óriási mennyiségű energiának kellett felszabadulnia az Univerzumban lévő atomok kialakulása során.</span> <span>Lehetségesnek tűnik, hogy ha a Big Bang modell helyes, akkor ez az energia továbbra is elérhető lesz ahhoz, hogy nagy mennyiségű atomot újra ionizáljon.</span> <span>Alternatívaként úgy tűnik, lehetséges, hogy nem minden proton és elektron kapcsolódott össze az atomokban az ősrobbanás után.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Vegyük figyelembe, hogy <strong>az Elektromos modell nem a Big Bang modellre támaszkodik</strong>.</span> <span>Az Elektromos modell egyszerűen azt mondja, hogy ionokat és elektronokat észlelünk mindenütt;</span> <span>Így <em>léteznek</em>, valószínűleg nagy számban.</span> A t<span>ávcsöveinkkel a nagy energiájú fotonokat figyelhetünk meg, például a <a href="http://chandra.harvard.edu/">Chandra</a> űrtávcső (röntgensugárzás) és a <a href="https://sohowww.nascom.nasa.gov/">SOHO</a> napfigyelő műholdak</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span> <a href="https://umbra.nascom.nasa.gov/eit/">EIT</a> (Extreme Ultraviolet Imaging Telescope) teleszkópjai, melyek igazolják az ionizáló energiaforrások jelenlétét az Univerzumban - közel és távol egyaránt.</span><br /> <span>Azt állítani, hogy a szabad ionok és elektronok nem létezhetnek nagy számban, mert elméletileg hiányzik az energia, amely létrehozná őket, ugyan olyan téves, mint azzal érvelni, hogy az Univerzum nem létezhet ugyanilyen okból.</span></span></p> <h4><strong>3.4  Plazma Kutatások</strong></h4> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Terella" data-entity-type="file" data-entity-uuid="a01ab1d5-ede9-4f20-b330-a8f54fd632d5" src="/sites/default/files/inline-images/birkeland_terella_1904_450x2721.jpg" /> <figcaption><a href="/birkeland">Kristian Birkeland</a> norvég tudós (1867-1917) Terella ("Kis Föld") kísérletével, alacsony nyomású elektromágneses plazma szimulátor, 1904 körül</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Habár a <a href="/plazma">plazma</a> nem gyakori a Föld bioszférájában, láthatjuk a villámlás sokféle formájában, északi és déli sarki fényként, statikus elektromosság szikráiban, az autók gyújtógyertyájában, mindenféle lángokban (lásd <a href="/eu02">2. fejezet</a>, 2.6. pont)</span>, elektroncsövekben<span>, elektromos ívhegesztéskor, elektromos ívkemencékben, plazmamaráskor, plazmaégőkben a veszélyes hulladék ártalmatlanításakor, valamint neon és egyéb fénycsövekben.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma viselkedést több mint 100 éve kiemelt laboratóriumi kísérletekben tanulmányozták.</span> Rengeteg publikált kutatási anyagot bocsátott ki s<span>zámos laboratóriumi és szakmai szervezet, többek között az Institute of Electrical and Electronics Engineers (<a href="https://www.ieee.org">IEEE</a> </span></span><span class="rendered_qtext">- "I triple E"</span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>) (<em>Erősáramú és Elektronikai Mérnökök Szervezete</em>) , amely jelenleg a világ legnagyobb technikai szakmai szervezete.</span> <span>Az IEEE kiad egy folyóiratot, </span></span>"Transactions on Plasma Science" címmel.</p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Nagymértékben fogunk támaszkodni</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span> ezekre a kutatásokra, amikor a plazma viselkedését a Kézikönyv későbbi részeiben tárgyaljuk.</span> <span>Fontos szem előtt tartani, hogy a plazma viselkedése sok nagyságrenddel skálázható.</span> <span>Vagyis kipróbálhatjuk elképzeléseinket a laboratóriumi kis léptékű kísérletekkel, miközben tudjuk, hogy a kapott eredményekkel megmagyarázhatjuk a plazma viselkedését a nagyságrendekkel nagyobb világűrben.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Bellans Lab, CalTech" data-entity-type="file" data-entity-uuid="4cf2ab11-09ea-4154-850b-b93dce95a28d" src="/sites/default/files/inline-images/Bellans_plasma_physics_lab_CalTech_450x309.jpg" /> <figcaption>Kísérleti plazma vákuumkamra Dr. Paul Bellan Plasma Physics Group laboratóriumában a California Institute of Technology-ban (USA); 2008 körül. Credit: Cal Tech</figcaption> </figure> <h4> <strong>3.5  Plazma és gázok</strong></h4> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A töltött részecskék, azaz ionok, elektronok és töltött porrészecskék jelenléte miatt a kozmikus plazma elektromágneses mezők jelenlétében </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>alapvetően eltérő módon viselkedik, mint a semleges gázok.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az elektromágneses erők a töltött részecskék semleges atomoktól eltérő mozgását eredményezik.</span> <span>A plazma komplex viselkedése ilyen fajta kollektív mozgásokból ered.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Plazma fontos viselkedési jellemzője, hogy képes nagy méretű cellák és filamentumok kialakítására.</span> <span>Valójában ezért nevezte el ezt a halmazállapotot plazmának </span></span><a href="/langmuir"><span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden quickedit-field" data-quickedit-field-id="node/7/title/hu/full">Irving Langmuir</span></a><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>, mert szinte életszerű a viselkedése és hasonló a sejt-tartalmú vérplazmához.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma "sejtesedése" megnehezíti a pontos modellezést.</span> <span>Az "ionizált gáz" kifejezés használata félrevezető, mert azt sugallja, hogy a plazma viselkedését a gáz vagy a folyadékdinamika viselkedése szempontjából lehet modellezni.</span> <span>Ez azonban csak bizonyos, nagyon egyszerű feltételek fennállása mellett lehetséges.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><a href="/alfven">Hannes Alfvén</a> and Gustaf Arrhenius 1973-ban az <em>Evolution of the Solar System</em> című könyvében a következőket írta:<br /> <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>"<em>Az alapvető különbséget [a modellezés megközelítések] bizonyos mértékben illusztrálja az ionizált gáz és a plazma kifejezés, amelyek - bár valójában szinonimák - különböző általános fogalmakat közvetítenek.</em></span><em> <span>Az első kifejezés egy olyan közegről ad képet, amely alapvetően hasonló a gázokhoz, különösen a leginkább ismertté vált légköri gázokhoz.</span> </em><span><em>Ezzel ellentétben a plazma, főleg a teljesen ionizált mágneses plazma, alapvetően eltérő tulajdonságú.</em>"</span></span></p> <h4><strong>3.6  Elektromos vezetőképesség</strong></h4> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma elkülönült töltött részecskéket tartalmaz, amelyek szabadon mozoghatnak.</span> <span>Emlékezve arra, hogy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromos_%C3%A1ram">definíció szerint</a> <strong>a mozgó töltéseket áramnak nevezzük</strong>. Láthatjuk, hogy a plazma képes áramot vezetni.</span> <span>Tulajdonképpen, mivel a plazma mind szabad ionokat, mind szabad elektronokat tartalmaz, az elektromos energiát bármelyik vagy mindkét típusú töltés vezetheti.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Összehasonlításképpen, a fém vezetőképessége teljes mértékben a szabad elektronok mozgásának tulajdonítható, mivel az ionok a kristályrácsba kötődnek.</span> <span>Ez azt jelenti, hogy a plazma még hatékonyabb vezető, mint a fémek, mivel mind az elektronok, mind a hozzájuk tartozó ionok szabadon mozoghatnak az alkalmazott erők hatására.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Fénycső" data-entity-type="file" data-entity-uuid="d2904126-4015-4e09-859b-2e89b2e08281" src="/sites/default/files/inline-images/compact-fluorescent-bulb.jpg" /> <figcaption>A plazma vezetőképességének hatékonysága kompakt fénycsövekben gyorsan helyettesítette a legtöbb izzószálas (ellenállás melegítéses) fényforrást</figcaption> </figure> <h4><strong>3.7  A plazmák elektromos ellenállása</strong></h4> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A Gravitációs modellben a plazmát gyakran nulla ellenállású, </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>tökéletes vezetőnek tartják az egyszerűség kedvéért.</span> <span>Azonban minden plazmának van egy kicsi, <strong>de nem nulla ellenállása</strong>.</span> <span>Ez alapvető fontosságú az űrbéli elektromosság teljesebb megértése érdekében.</span> <span>Mivel a plazma alacsony, de nem nulla ellenállással rendelkezik, képes a gyenge elektromos mezőket rövidzárlat nélkül fenntartani.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Egy anyag elektromos vezetőképességét két tényező határozza meg: a rendelkezésre álló töltéshordozók (az ionok és elektronok) mennyiségének aránya és ezeknek a hordozóknak a mozgása (szabad mozgása).</span></span></p> <p><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az űrplazmában a töltéshordozók mobilitása rendkívül magas, mert nagyon alacsony a teljes részecske-sűrűség és általában az alacsony ionhőmérséklet miatt nagyon kevés ütközés tapasztalható más részecskékkel.</span> <span>Másrészt a rendelkezésre álló töltéshordozók sűrűsége is nagyon alacsony, ami korlátozza a plazma kapacitását a töltés hordozására.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma elektromos ellenállása, amely függ a töltés mobilitásának inverzétől és a töltéssűrűségtől, <em>alacsony, de<strong> nem nulla</strong> értékű</em>.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Mivel a mágneses tér a mágneses mezőben mozgó töltött részecskék mozgására erőt fejt ki, az ellenállás a mágneses mezőn keresztül (keresztirányban) sokkal nagyobb, mint a mágneses mező irányával párhuzamosan.</span> <span>Ez akkor válik majd fontossá, amikor a plazma áramok tulajdonságait vizsgáljuk.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Bár a plazma nagyon jó vezető, mégsem tökéletes, vagyis nem szupravezető.</span></span></p> <h4><strong>3.8  Töltésmegosztás létrehozása</strong></h4> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Elegendő nagyságú térfogat esetén a plazma azonos számú pozitív és negatív töltéssel rendelkezik, mivel a töltés egyensúlytalanságait a nagy energiájú elektronok mozgása semlegesíti.</span> <span>Így felmerül a kérdés, hogyan létezhetnek különféle töltésű régiók, ha a plazma ilyen jó vezető, és gyorsan semlegesíti önmagát?</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Kis lépték esetén - néhány tíz méteres környezetben - az űrplazmában természetes töltésmennyiség ingadozások következnek be </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>az elektronok véletlenszerű mozgásának következtében, és ezek olyan kis, szomszédos régiókat hoznak létre, ahol a semlegesség átmenetileg sérül.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Nagyobb léptékben a mágneses mezőben mozgó töltéseket maga a mező választja szét, mert ellentétes irányban hat a pozitív és negatív töltésekre.</span> <span>Ez különféle töltésű területeket hoz létre és tart fenn mindaddig, amíg a részecskék a mágneses térben mozognak.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az szétválasztott töltés elektromos mezőt eredményez, amelynek hatására az ionok és elektronok még jobban felgyorsulnak, mégpedig ellentétes irányban.</span> <span>Más szóval, amint néhány kisebb inhomogenitás létre jön, gyorsan a bonyolultabb plazma viselkedés kezdetéhez vezet.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="IO és a Jupiter" data-entity-type="file" data-entity-uuid="28e45f36-3967-4b83-b4d3-b5222f792f8f" src="/sites/default/files/inline-images/IoJupiter-ring-current-image.jpg" /> <figcaption>A Jupiter intenzív mágneses mezején keresztül történő mozgás erős töltéselkülönítést (feszültségkülönbséget) és ennek eredményeként áramot eredményez. Hozzávetőlegesen 2 trillió Watt teljesítmény keletkezik az Io és Jupiter poláris területei között folyó áramkörben.</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><br /> <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Bármely mérettartományra kiterjedően a plazmára jellemző filamentációs és celluláris viselkedése vékony rétegeket hoz létre, ahol a töltések szétválnak.</span> <span>Bár a rétegek maguk vékonyak, hatalmas területekre terjedhetnek ki a világűrben.</span></span></p> <h4><strong>3.9  Fontos emlékeztető a plazma tulajdonságairól</strong></h4> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az alapvető szempont, amelyet szem előtt kell tartanunk amikor az űrplazmát vizsgáljuk, hogy gyakran teljesen ellentétesen viselkedik, mint a gázok.</span> <span>A töltött részecskéket - amelyek a plazma meghatározó összetevői - az elektromágneses mezők befolyásolják, amelyeket maguk a részecskék képesek létrehozni és módosítani.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma különös sejteket és szálakat hoz létre önmagán belül - emiatt nevezzük plazmának - és ezek az alakzatok visszacsatolásképpen megváltoztatják a plazma viselkedését.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A plazma viselkedése kicsit <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Frakt%C3%A1l">fraktálszerű</a>.</span> <span>Mind a kettő rendszer összetett</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>, amelyek viszonylag egyszerű szabályokból erednek.</span> <span>A fraktálokkal ellentétben azonban a plazmát az instabilitás is befolyásolja, ami további összetettségi rétegeket eredményez.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A világegyetem minden olyan elméleti vagy matematikai modellje, amely nem veszi figyelembe ezt a komplexitást, figyelmen kívül hagyja a rendszer viselkedésének fontos elemeit, és ezért nem képes pontosan modellezni azt.</span></span></p> <h3 class="text-align-center">Vége a 3. fejezetnek</h3> <p> </p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="M87 jet" data-entity-type="file" data-entity-uuid="0281def5-a977-4fc7-a34f-ac3872134fee" src="/sites/default/files/inline-images/M87-jet-annotated-small1.jpg" /> <figcaption>M87 aktív galaxis a Virgo Clusterben, 5000 fényév hosszú elektromos áram vezető plazma szál ("jet"), amely helyenként csomós instabilitást mutat (világos foltok). Image credit: Space Telescope Institute, Hubble / NASA</figcaption> </figure> <p> </p> <p> </p> <p> </p> </div></div> </div> Thu, 06 Jul 2017 16:00:00 +0000 aziro 50 at http://www.plazmauniverzum.hu Kézikönyv - 02. fejezet - Mágneses és elektromos erők az űrben http://www.plazmauniverzum.hu/eu02 <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Kézikönyv - 02. fejezet - Mágneses és elektromos erők az űrben</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2017. 02. 12., v – 22:00</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p><a href="https://www.thunderbolts.info/wp/author/bob-johnson-jim-johnson/">Bob Johnson, Jim Johnson</a> - <a href="https://www.thunderbolts.info/wp/2011/10/17/essential-guide-to-the-eu-chapter-2/">2011. október 17.</a>  (Rausch Zoltán fordítása nyomán)</p> <h3> </h3> <h3>2.1 A gravitációs és elektromos erők nagysága</h3> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A gravitáció </span><span>meglehetősen</span> <span>gyenge erő</span><span>.</span> <span>Az elektromos</span> <span>Coulomb-erő</span> a proton és az elektron között <span>39 nagyságrenddel (10<sup>39</sup></span> - <span>1</span> <span>és 39</span> <span>nulla</span><span>) erősebb</span><span>, mint a</span> <span>közöttük fellépő gravitációs erő</span><span>.</span></span><br />  </p> <table align="center" border="1" cellpadding="1" cellspacing="1" style="width: 95%;"> <tbody> <tr> <td class="text-align-center" colspan="5">Alapvető kölcsönhatások (erők) a fizikában</td> </tr> <tr> <td colspan="5"> <p class="text-align-justify">A Wikipedia oldal alapján: <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alapvet%C5%91_k%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1sok">Alapvető kölcsönhatások</a><br /> Megjegyzés:<br /> A táblázatban mind az erősség ("relatív nagyság") és a "hatótáv" csak erősen komplex elméleti körülmények között értelmezhető. Meg kell jegyezni, hogy a táblázatban szereplő értékek és arányok jelenleg is folyamatos kutatás tárgyát képezik.</p> </td> </tr> <tr> <td class="text-align-center" colspan="5">A kölcsönhatások (4) tulajdonságai és az azokat közvetítő <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Bozon" title="Bozon">bozonok</a> áttekintő táblázata</td> </tr> <tr> <td><strong>Kölcsönhatás</strong></td> <td><strong>Jelenlegi elmélet</strong></td> <td><strong>Relatív erősség</strong></td> <td><strong>Hatótáv (m)</strong></td> <td><strong>közvetítő</strong></td> </tr> <tr> <td>erős</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-sz%C3%ADndinamika">Kvantum-színdinamika</a></td> <td>1.00E+39</td> <td>1.00E-14</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Gluon">gluon</a></td> </tr> <tr> <td>elektromágneses</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-elektrodinamika">Kvantum-elektrodinamika</a></td> <td>1.00E+37</td> <td>végtelen</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Foton">foton</a></td> </tr> <tr> <td>gyenge</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrogyenge_k%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1s">Elektrogyenge kölcsönhatás</a></td> <td>1.00E+26</td> <td>1.00E-17</td> <td> <p><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/W-_%C3%A9s_Z-bozonok">W- és Z-bozon</a></p> <p> </p> </td> </tr> <tr> <td>gravitáció</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ltal%C3%A1nos_relativit%C3%A1selm%C3%A9let">Általános relativitáselmélet</a></td> <td>1</td> <td>végtelen</td> <td><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Graviton">graviton<sup>1</sup></a></td> </tr> <tr> <td colspan="5"> <p><sup>[1] A gravitont még nem fedezték fel…</sup></p> <p>A gravitációs és elektromágneses kölcsönhatás hatósugara végtelen. Az elektromágneses kölcsönhatás relatív erőssége 37 nagyságrenddel nagyobb a gravitációnál.</p> </td> </tr> </tbody> </table> <p class="text-align-justify"><br /> <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Ízelítőt kaphatunk az elektromágneses mezők </span> <span>relatív erősségéről, amikor egy kis mágnes segítségével felveszünk egy vas tárgyat, például egy csapágygolyót.</span> <span>Annak ellenére, hogy</span> <span>az egész</span> <span>Föld gravitációs</span> <span>vonzása érvényesül </span> <span>csapágygolyón</span><span>,</span> <span>a</span> <span>mágnes</span> könnyedén leküzdi<span>, ha</span> <span>elég közel van a</span> <span>golyóscsapágyhoz.</span> <span>Az űrben</span> <span>a gravitáció</span> <span>csak akkor válik</span> <span>jelentős</span> tényezővé, ha <span>az</span> <span>elektromágneses</span> <span>erők</span> <span>árnyékoltak </span><span>vagy semlegesíttettek.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Mágneses emelés" data-entity-type="file" data-entity-uuid="a17ab9d8-b8a4-4f4e-aff0-d0c524f6d2be" src="/sites/default/files/inline-images/magnetic_pickup_450x336.jpg" /> <figcaption>A kis mágnes vonzza és megtartja a csapágygolyót Föld gravitációs vonzása ellenében.</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu">Gömb alakú</span><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"> <span>tömegek</span> <span>és töltések esetén</span><span>,</span> <span>mind a</span> <span>nehézségi erő</span> <span>és az elektromos</span> <span>Coulomb-erő</span> <span>a távolság négyzetével fordítottan arányos </span><span>és </span><span>a távolsággal gyorsan csökken</span><span>.</span> <span>Más</span> <span>geometria/térszerkezet esetén </span><span>az erők</span> távolodva <span>kevésbé csökkenhetnek</span><span>.</span> <span>Például</span> <span>az erő</span> <span>két, viszonylag</span> <span>hosszú és vékony</span> <span>elektromos, </span><span>egymással párhuzamosan</span> <span>haladó vezető között fordított arányban változik</span> <span>az első elektromos</span> <span>a távolság</span> <span>közöttük.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az elektromos áram</span> <span>képes</span> <span>hatalmas távolságokra energiát szállítani, </span><span>mielőtt valamilyen detektálható hatást hozna létre. Hasonlóan a</span><span>z általunk használt</span> elektromos <span>energiához, amely</span> <span>egy távoli</span> <span>erőműben képződik és a konyhában működtet egy vízforralót.</span> <span>Ez</span> <span>azt jelenti, hogy</span> <span>nagyobb távolságra</span><span> az</span> <span>elektromágneses erő</span> <span>és az elektromos áram</span> <span>együtt </span><span>sokkal</span> <span>hatékonyabb, mint akár a gyenge </span><span>gravitációs erő</span><span>, vagy akár a</span><span> sokkal erősebb</span> <span>elektrosztatikus</span> <span>Coulomb-erő</span><span>.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Ne feledjük, </span><span>hogy</span> <span>csak azért, hogy</span> <span>a gravitációs modellel meg tudják magyarázni</span> <span>az észlelési eredményeket</span><span>, el kellett kép</span><span>zelni</span> <span>huszonnégy</span><span>szer több</span> <span>anyagot</span><span>, mint</span> amennyit a Világűrben találtunk.<span> Ráadásul</span> <span>ezeknek az anyagoknak különleges</span> <span>helyeken</span> <span>és</span> <span>speciális,</span> <span>láthatatlan</span> <span>típusúnak kell lennie.</span> <span>Úgy tűnik,</span> <span>sokkal elfogadhatóbb</span><span> lenne azt megvizsgálni, </span><span>hogy a fizikában jól ismert </span><span>elektromágneses</span> <span>erők</span> <span>és az elektromos áram</span> <span>létre hozhatja -e </span><span>a megfigyelt hatásokat</span> <span>ahelyett,</span> olyan dolgokat találnánk ki, amelyek valószínűleg nem is léteznek.</span></p> <p class="text-align-justify"> </p> <h3 class="text-align-justify">2.2 "Vákuum" az űrben</h3> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Egészen</span> <span>100 évvel</span> <span>ezelőttig azt gondoltuk, hogy az űr üres.</span> <span>A "</span><span>vákuum"</span> <span>és</span> <span>az "üresség</span><span>"</span> <span>felcserélhető.</span> <span>A szondák azonban </span> <span>azt találták, hogy</span> az űr a<span>tomokat</span><span>, port</span><span>,</span> <span>ionokat és</span> <span>elektronokat tartalmaz.</span> <span>Habár az</span> <span>anyagsűrűség</span> <span>nagyon alacsony</span><span>, de nem</span> <span>nulla.</span> <span>Ezért</span> a Világűr nem vákuum a szó hagyományos értelmében<span>, ahol egyáltalán nincs semmi. </span><span>Például a</span> "napszél" töltött részecskék áramlása, amely a <span>Napból érkezik és körbeveszi a Földet. A napszél látható hatása a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarki_f%C3%A9ny">sarki fény</a>.</span></span></p> <p class="text-align-justify">Ismereteink szerint a<span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span> porrészecskék</span> <span class="alt-edited">a Világűrben</span> <span>2 és 200</span> <span>nanométer</span> közötti <span>méretűek és</span> <span>sok közülük</span> <span>elektromosan töltött</span><span>. A részecskéket </span><span>ionok</span> <span>és elektronok veszik körbe</span><span>.</span> A<span> semleges és</span> <span>töltött</span> <span>anyag</span> keverékét <span><a href="/plazma">plazmának</a> nevezzük</span><span>, amelyet átjárnak </span><span>az elektromágneses</span> <span>mezők</span><span>.</span> <span>A 3. fejezetben foglalkozunk részletesen </span><span>a plazmával</span> <span>és a plazma egyedülálló</span> <span>kölcsönhatásaival az</span> <span>elektromágneses</span> <span>mezőkkel.</span> <span>Az "</span><span>üres"</span> <span>tér </span><span>a bolygók, csillagok és galaxisok között</span><span> nagyon</span> <span><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Interplanetary_medium">különbözik</a> attól, amit</span> <span>a csillagászok</span> <span> </span> <span>a 20. század első felében feltételeztek</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="H-alfa térkép" data-entity-type="file" data-entity-uuid="73c569fd-a475-4434-8f56-3b7f8ab078bf" src="/sites/default/files/inline-images/h_alpha_plasma_map_Nsky_wiki_450x304.jpg" /> <figcaption>IIonizált hidrogén (pazma) gyakorisága az Északi égbolton. - Kép: Wiki Commons</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A </span><span>töltött részecskék</span> <span>és elektromágneses</span> <span>mezők</span> <span class="alt-edited">létezését a Világűrben</span> <span>a</span> <span>gravitációs</span> <span>és az elektromos</span> <span>modell</span><span> is elfogadja.</span> <span>A meghatározó különbség</span> <span>a két modell között az, hogy mennyire veszik figyelembe a viselkedésüket. </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Ezért térjünk ki a </span><span>mágneses mezők tulajdonságaira.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Sarki fény" data-entity-type="file" data-entity-uuid="ee45b9bc-256c-4e5b-94f9-d1af9fbd89d2" src="/sites/default/files/inline-images/aurora_spacewxgallery_zimmerman_451x110.jpg" /> <figcaption>Aurora, fényképezte L. Zimmerman, Fairbanks, Alaska. Credit: spaceweather.com, Aurora PhotoGallery</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"> </p> <h3 class="text-align-justify">2.3 Bevezetés a mágneses mezőkbe</h3> <p class="text-align-justify">Mire gondolunk a „mágneses mezők” és „mágneses erővonalak” hallatán? Annak érdekében, hogy megértsük a mezők fogalmát, kezdjük egy ismerősebb példával, a <em>gravitációval</em>.</p> <p align="justify">Azt tudjuk, hogy gravitációs erő tömeggel rendelkező testek vagy részecskék között alakul ki. Mondhatjuk, hogy a Föld gravitációja itt hat körülöttünk a felszínen és tovább terjed az űr felé. Kifejezhetjük máshogy is, a Földnek gravitációs mezeje van, mely az űr minden irányában hat. Más szóval, a gravitációs mező egy olyan régió, melyben vonzó erőt hat a tömeggel rendelkező testek között.</p> <p align="justify">Hasonlóképpen a mágneses mező is egy olyan régió, melyben mágneses erő hat a mágneses vagy töltött testekre. (Látni fogjuk a későbbiekben, hogy a mágneses mezőknek mi is az eredete.) A mágneses erő hatása a legnyilvánvalóbb ferromágneses anyagok esetén. Például vasreszeléket szórva egy mágnes feletti felületre, a reszelék szemcséi a mágneses mező iránya szerint rendeződnek el, mintha kis iránytűk lennének.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Vasreszelék a mágnesen" data-entity-type="file" data-entity-uuid="e8267cf0-c3b3-47ae-9e82-2eda49942708" src="/sites/default/files/inline-images/magnet_ironfilings_425x286.jpg" /> <figcaption>Rúd mágnes köré szórt vasreszelék megmutatja a mágneses mező szerkezetét</figcaption> </figure> <p align="justify">A vasreszelék a déli pólustól az északi felé rendeződve koncentrikus vonalakhoz hasonló mintát hoz létre, amelyek megmutatják a mező irányát és közvetve az erősséget is az adott pontban.</p> <p align="justify">A mágneses erővonalak az egyik <em>kényelmes módja a mező <strong>irányultságának</strong> ábrázolására</em> és támpontul szolgálnak mezőben haladó töltött részecskék útvonalának meghatározásához. (hivatkozás: <a href="http://www.cambridge.org/hu/academic/subjects/physics/plasma-physics-and-fusion-physics/fundamentals-plasma-physics?format=PB&amp;isbn=9780521528009">Fundamentals of Plasma Physics, Cambridge University Press, 2006, Paul Bellan, Ph.D.</a>)</p> <p align="justify">Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a mezővonalak fizikailag nem léteznek. Minden egyes vasreszelék darabka a mágneses mezőben úgy viselkedik, mint egy iránytű: ha elmozdítjuk egy kicsit, beáll az aktuális észak-déli irányba. Hasonlóan a függőónhoz (egy zsinór, nehezékkel a végén), mutatja egy adott helyen a gravitációs mező irányát. Hosszirányú vonalakat rajzolva a függőón mentén a gravitációs mező erővonalit kapjuk. Ezek a vonalak a valóságban nem léteznek, csupán arra valók, hogy könnyebben elképzelhessük a mező által keltett eredő erők irányát. Az „I” függelékben további részletek találhatók a témában, vagy angolul <a href="http://library.thinkquest.org/16600/intermediate/magnetism.shtml">itt</a>, a Fizzics Fizzle oldalon.</p> <p align="justify">Ezek az erővonalak nem <em>feltétlenül</em> jelzik jól az ébredő erő irányát, bármi is hozza létre a mezőt. Az erővonalak jelezhetik az erő irányát vagy polaritását. Jelenthetik az azonos térerejű pontok határvonalát, valahogy úgy, mint ahogy a térképen a szintvonalak kötik össze az azonos tengerszint feletti magasságokat. Gyakran mágneses háromdimenziós testeknél képzeletbeli felületekkel ábrázolják az egyforma mágneses erősségű helyeket vonalak helyett.</p> <p align="justify">Közmegegyezés alapján a mágneses mező iránya egy adott pontban az északi pólustól a déli felé mutat.</p> <p align="justify">A <em>gravitációs</em> mező ábrázolásakor egy vonal az azonos gravitációs erő pontokat jelenti az irányultság helyett. Ezek a megegyező gravitációs erőt jelentő vonalak változnak a magassággal (azaz a test központjától való távolsággal), nem úgy, mint a térkép szintvonalai. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a gravitációs erő irányát egy ilyen szintvonalnál, valakinek meg kell állapítani, hogy merre mozdul el egy test az adott pontban. Egy dombra helyezett kő lefelé gurul, <em>átszelve</em> a szintvonalakat. Más szavakkal a gravitációs erő merőleges a mezőt jelképező vonalakra.</p> <p align="justify">A mágneses mező bonyolultabb a gravitációs mezőnél, mert vonzani és taszítani is képes. Két állandó mágnes ellentétes végével (ellentétes „pólussal”, vagy É-D) szembefordítva <em>vonzani fogja egymást</em> a kettejük keltette kombinált mágneses mező iránya mentén (lásd fenti kép). Ellentétes polaritással szembefordítva (É-É és D-D) pedig <em>taszítani fogják egymást</em> ugyanabban az irányban.</p> <p align="justify">A mágneses mezők erőhatást gyakorolnak a <em>mozgó töltött részecskékre</em>. Mivel a részecskére ható erő merőleges mind a mágneses mező, mind a töltött részecske haladási irányára, ezért a mozgó részecskének <em>változik a haladási iránya (gyorsul) a </em>mágneses mező hatására a mezőn áthaladva. A sebessége változatlan marad, őrizve a kinetikus energiáját. A következő képeken látszik, hogyan változik egy labor kísérlet során a vákuumban vizsgált elektron sugár útvonala a mágneses tér megjelenése előtt és után.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Elektronsugár útvonalának megváltozása" data-entity-type="file" data-entity-uuid="3ecfb8bc-e1b4-4019-9b7f-fd734972f45d" src="/sites/default/files/inline-images/e_beam_in_magfield_600x179.jpg" /> <figcaption>Első kép: Tekercs kikapcsolva, elektronsugár egyenes;<br /> Második kép: Helmholtz tekercs elhelyezése a vákuumkamra körül;<br /> Harmadik kép: Helmholtz tekercs áram alatt, a sugár elhajlása a "jobb kéz szabály szerint".</figcaption> </figure> <p align="justify">A mágneses erő hatása a töltött részecskére analóg a giroszkóp erővel. Az erővonalak „mentén” vagy azonos irányban haladó töltött részecskére nem gyakorol erőhatást a mágneses mező, amely megváltoztatná a mozgása irányát, csakúgy, mint a giroszkóp tengelye mentén ható erő sem kényszeríti azt elfordulásra vagy „kóválygásra”.</p> <p align="justify">Még ha az eltérő töltésű részecskékre ható erők különbözőek, a mágneses mező erővonalakkal történő ábrázolása hasznosan szemlélteti az anyagokra, mint például a mozgó töltött részecskére ható erőt, amely kifelé mutat a mezőből.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Mágneses erővonalak a Nap körül" data-entity-type="file" data-entity-uuid="3d6ea9f4-bf3d-4ff5-974c-e3aa20744476" src="/sites/default/files/inline-images/magfield_lines_sun_450x450.jpg" /> <figcaption>Nap fölé rajzolt mágneses erővonal a napfoltok és egyéb aktív területek környékéről. A mezők dinamikájának megismerése segít megérteni az alattuk megbúvó plazma áramokat, melyek létrehozzák őket. Fotó: NASA SDO / Lockheed Martin Space Systems Corp., 2010. október 20.</figcaption> </figure> <p align="justify"> </p> <h3>2.4 A mágneses mezők eredete</h3> <p align="justify">A mágneses mező egyféle módon keletkezhet: elektromos töltésnek kell mozognia. Állandó mágneseknél a mezőt az atommag körül keringő elektronok hozzák létre. Erős mágnes akkor jön létre, ha minden atommag körül keringő elektron spinje (az elektronok spinmomentum vektora) azonos irányba mutat, erőteljes eredő mezőt alakítva ki. Az ún. <a href="http://www.physics.ucla.edu/demoweb/demomanual/electricity_and_magnetism/magnetostatics/curie_temperature.html">Curie</a> hőmérsékletére felmelegítve a mágnes elveszíti erejét, a hőmozgás felülmúlja a fegyelmezett forgó mozgást, ezzel nagymértékben csökkentve a létrejövő mágneses mezőt. Egy fém áramvezetőben a hosszirányban áramló elektronok hozzák létre a mágneses mezőt. Részletesebb leírás található a témáról és a ferromágnesességről <a href="http://magician.ucsd.edu/essentials/WebBookch3.html#WebBookse18.html">itt</a> angolul és <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81lland%C3%B3_m%C3%A1gnes">itt</a> magyarul.</p> <p align="justify">Mozgó elektromos töltések minden esetben mágneses mezőt hoznak létre. Mozgó elektromos töltések nélkül nem jöhet létre mágneses mező. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Amper">Ampère</a> törvénye szerint a mozgó töltés által létrehozott erő körkörös és a mozgás irányára merőleges síkban van.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Áram vezető mágneses tere" data-entity-type="file" data-entity-uuid="b1b8dbca-6357-44cc-b0b6-f2e6fdbf9a38" src="/sites/default/files/inline-images/mag_field_current_450x370.jpg" /> <figcaption>A mágneses mező vonalak körkörösen körül ölelik a vezetőt egyenértékű hengereket vagy „héjakat” alkotva. Figyeljük meg, ha a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Jobbk%C3%A9z-szab%C3%A1ly_(elektrodinamika)">jobb kéz</a> hüvelykujja az árammal megegyező irányba mutat, akkor a kéz többi, behajlított ujja mutatja a létrejövő mágneses mező irányát. Ábra: Wikimedia Commons</figcaption> </figure> <p align="justify">Az elektromos áramot létrehozó, láthatatlan mozgó elektromos töltéseket nehéz érzékelni, különösen nagy távolságból. Az űrben a mágneses mező észlelése (jól ismert módszer a csillagászok körében, lásd lejjebb) biztos jele a kísérő elektromos áram jelenlétének.</p> <p align="justify">Ha áram folyik egy vezetőben, legyen az egy hosszú vezeték vagy egy plazma szál, akkor minden egyes töltött részecske körül egy kis mágneses mező jön létre. Ezeknek a pici, önálló mágneses mezőknek az összeadódása eredményezi a folyamatos eredő mágneses mezőt, végig a vezető körül. Az egyenlő erősségű mezők a vezetők körül (ezeket ekvipotenciális vagy “szintfelületnek” hívják) koncentrikus hengereket alkotnak.</p> <p align="justify">Az időben változó elektromos és mágneses mezőre később térünk ki. (Lásd 4. fejezet és iii. függelék.)</p> <p align="justify">A mágneses mező űrbeli eredetének a megválaszolása az egyik kulcsfontosságú eltérés a Gravitációs Modell és az Elektromos Modell között.</p> <p align="justify">A gravitációs Modell megengedi (de nem jelezte előre – a ford.) a mágneses mezők létezését az űrben, mivel azok rendszeresen megfigyelhetők, de azt mondja, hogy azt a csillagok belsejében levő dinamó hozza létre. Ma a legtöbb kutató szerint az űrben sem elektromos tér, sem az elektromos áram nem játszik jelentős szerepet a mágneses mezők létrehozásában.</p> <p align="justify">Ezzel szemben az Elektromos Modell, mint látni fogjuk részletesebben később, azt állítja, hogy az űrben is a mozgó töltött részecskék hozzák létre a mágneses teret úgy, ahogy a mágneses mező létrejön mozgó töltött részecskék körül itt a Földön. Természetesen az Elektromos Modell elfogadja, hogy a csillagoknak és bolygóknak is van mágneses terük, ezt alátámasztják magnetoszféra és más észlelések. Az új elmélet megmagyarázhatja azoknak az űrbeli mezőknek az eredetét, amelyeket a csillagok dinamóhatása nem hozhatott létre.</p> <p align="justify"> </p> <h3>2.5 A mágneses mezők észlelése az űrben</h3> <p align="justify">Az űrkorszak kezdete óta az űrhajók fedélzeti eszközökkel képesek a Naprendszerbeli mágneses mezők mérésére. „Láthatjuk” a mágneses mezőket az űrhajók hatótávján túl, mivel a mezők hatással vannak a rajtuk áthaladó fényre és más sugárzásra. A fényre gyakorolt hatás alapján becsülhető a mágneses mező erőssége is.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="M83" data-entity-type="file" data-entity-uuid="07f3b4b1-fb8e-4441-939d-dd84b8dea7cb" src="/sites/default/files/inline-images/M83_magvisual_471x304_1.jpg" /> <figcaption>balra - M83/NGC 5236, Déli Örvény galaxis optikai képe (ESO teleszkóp, La Silla, Chile); jobbra – mágneses intenzitás (hamis színek) és a polarizáció iránya (nyilak). Forrás: A közeli galaxisok mágneses terének atlasza, Max Planck Intézet, Rádiócsillagászat.<br /> Courtesy Rainer Beck and Bill Sherwood (ret.), Max Planck Institute für Radio-Astronomie</figcaption> </figure> <p align="justify">Évszázadok óta tudunk a Föld mágneses teréről. Ma már ezeket a mezőket az űrben is tudjuk mérni és ösztönösen könnyen megérthetjük a mágneses mezők fogalmát, bár a csillagászoknak nehéz megmagyarázniuk a mezők eredetét.</p> <p align="justify">A mágneses mezők sokféle hullámhosszon kimutathatók, mérve a szimmetrikus spektrográfiai emissziós vagy abszorpciós vonalak szétválását, amit a mágneses mezők okoznak. Ez Zeemann effektként vált ismertté. <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Pieter_Zeeman">Pieter Zeeman</a> (1865-1943) holland fizikus 1902-ben kapott érte Nobel díjat. Figyeljük meg a fenti képen az M83 galaxis jobb oldali mágneses vonalai mennyire igazodnak a bal oldali képen látható galaktikus karokhoz.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Zeeman effektus" data-entity-type="file" data-entity-uuid="7f1b8962-15e8-4fc6-965f-276894461449" src="/sites/default/files/inline-images/zeeman_effect.jpg" /> <figcaption>A Zeeman hatás, a spektrális vonalak szimmetrikusan szétválnak, szélesednek vagy keskenyednek a mágneses mezőben. Fotó: www.chemteam.info/classical papers/no.38,1897 – the Zeeman effect. Original photo by Pieter Zeeman</figcaption> </figure> <p align="justify"><a name="_GoBack" id="_GoBack"></a> A mágneses mező jelenlétére utaló másik jel, a mágneses mező hatására az elektronok által kibocsátott szinkrotron sugárzás polarizációja, amely galaktikus skálán hasznos. Érdemes megnézni Beck angol nyelvű <a href="http://www.scholarpedia.org/article/Galactic_magnetic_fields">cikkét</a> a Galaktikus mágneses mezőkről a Scholarpedia oldalon, továbbá <a href="http://www.mpifr-bonn.mpg.de/atlasmag">Beck és Sherwood közeli galaxisok mágneses mezőiről készített atlaszát</a>. A polarizáció mértékét a Faraday-effektus segítségével mérték. A <a href="http://www.vilaglex.hu/Fizika/Html/FaradRot.htm">Faraday-rotáció</a> mértékéből származtatható annak a mágneses mezőnek az erőssége, amelyen polarizált fény keresztülhalad.</p> <p align="justify">Philipp Kronberg angol nyelvű oktatási anyaga a „<a href="http://arxiv.org/pdf/1106.1397.pdf">Measurement of the Electric Current in a Kpc-Scale Jet</a>” <em>(Az elektromos áramerősség mérése Kiloparszek hosszú jet-ekben)</em> lenyűgöző betekintést nyújt a hatalmas galaktikus kilövellésben található erős „csomók” mérhető Faraday fordítása, az eredő mágneses mező erőssége valamint a jelen levő kilövellés elektromos áramának közvetlen kapcsolatáról.</p> <p align="justify">A mágneses mezőket az Unvierzum Gravitációs Modellje és az Elektromos Modell is tartalmazza. Az alapvető különbség közöttük, hogy az Elektromos Modell felismeri a mágneses mezőket mindig kísérő elektoros áramokat is. Most az elektromos mezők és áramok következnek.</p> <p align="justify"> </p> <h3>2.6 Bevezetés az elektromos mezőkbe</h3> <p align="justify">Az elektromos töltésnek polaritása van, ami lehet negatív és pozitív. Megegyezés szerint a töltés elemi (legkisebb) egysége egyenlő egy elektron (-e) vagy proton (+e) töltésével. Az elektromos töltés kvantált, mindig az (e) többszöröse.</p> <p align="justify">Az alapegység a coulomb (C), ahol e = 1.6×10<sup>-19</sup> coulomb. Ha megfordítjuk az egyenlet, egy coulomb a 6.25×10<sup>18</sup> egyszeres töltés részecskét jelent. Egy amper (A) egy coulomb per másodpercet jelent. A 20A esetén 20C töltés per másodperc, vagyis 1.25×10<sup>20</sup> elektron per másodperc sebességgel halad el az áram egy adott fix pont mellett.</p> <p align="justify">Minden töltéshez elektromos mező társul. Az elektromos mező abban hasonlít a mágneses mezőhöz, hogy az alapvető erő, az elektromágneses kölcsönhatás hozza létre és a "hatósugara” vagy a hatás mértéke végtelen, vagyis a végtelenül nagy. Egy egyszerű töltött részecskét gömb alakú elektromos mező vesz körül, hasonlóképpen, mint a gravitációs mező egy kis tömegpont vagy egy nagy gömbszerű anyagot.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Elektromos mezők" data-entity-type="file" data-entity-uuid="60a5775f-eb50-47f6-ad67-118a26e9d102" src="/sites/default/files/inline-images/electric_fields.png" /> <figcaption>Elektromos mező egy egyszeres pozitív töltés körül (bal oldali "A" ábra) és két töltött lap között ("B" jobbra). A nyilak jelzik a pozitív töltésre ható erő irányát. Jegyezzük meg, hogy azonos mértékű erő hat egy negatív töltésre is, de ellentétes irányba.</figcaption> </figure> <p align="justify">Adott pontban az elektromos mező erősségét newtonban (N) meghatározzuk meg, az az erőhatás, amelyet egy <em>pozitív</em> 1 coulomb töltésű próbatestre hat. Mint a gravitáció, a töltésre ható erő is fordítottan arányos a távolság négyzetével egy próba (vagy bármilyen más) töltés esetén.</p> <p align="justify">Egy adott pontban egy pozitív teszt töltés következetesen meghatározza az erő irányát, ami hatni fog egy másik töltésre. Azonos töltések taszítják egymást, a különbözőek vonzzák, hasonlóan a mágneses pólusokhoz. A képzeletbeli elektromos mező vonalak a pozitív töltéstől a negatív töltés felé mutatnak. Nézd meg a következő kis angol nyelvű YouToube videót ez elektromos mezőről <a href="http://www.youtube.com/watch?v=vaDT4GwAZ2I">itt</a>.</p> <p align="justify"><a href="http://demonstrations.wolfram.com/LinesOfForceForTwoPointCharges/">Itt</a> találsz egy felhasználó által irányított elektromos mező bemutató Mathematica alkalmazást két töltéssel és a hozzájuk kapcsolódó erővonalakról.</p> <p align="justify">Lehet, hogy szükség lesz egy Mathematika vagy CDF lejátszó letöltésére (csak egyszer kell letölteni és ingyenes) a belinkelt oldalról a demó lejátszásához. Beállíthatjuk a töltés polaritását (+ vagy -) és erősségét a csúszkákkal. Mozgatni is lehet a töltött részecskéket a képernyőn. Időt kell hagyni a mező vonalak finom rendeződéséhez a változtatások között.</p> <p align="justify">Az űrbeli plazmáiban az elektromágneses erők általában erősebbek, mint a gravitációs erők. Az elektromágnesességet lehet árnyékolni, nem úgy, mint a gravitációt, legalábbis ma így tudjuk. Az általános érvelés a Sztenderd Modellben hogy a legtöbb elektron egy adott területen vagy testben protonokkal párban található az atomok és molekulák magjában, így a pozitív és negatív töltések oly tökéletesen kioltják egymást, hogy „nagy testek esetén a gravitáció a meghatározó” (Link: alapvető kölcsönhatások, lásd az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Alapvet%C5%91_k%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1sok#Elektrom.C3.A1gnesess.C3.A9g">Elektromágnesesség</a> alcím alatt).</p> <p align="justify">Azt hagytuk figyelmen kívül fentiekben, hogy a relatíve hideg, stabil és közel semleges bolygók környezete - mint itt a Földön is – a ritka kivételek közé tartozik. A legtöbb anyag a Világegyetemben plazmából áll, vagyis töltött és semleges részecskék mozognak a töltés elkülönülés komplex szimfóniájára az elektromos és mágneses mezők saját törvényei szerint. Gravitáció, habár mindig jelen van, általában nem a domináns erő.</p> <p align="justify">Messze a főként semlegesített töltésektől és a gyenge mágneses és elektromos mezőkből álló és hozzájuk kapcsolódó gyenge áramoktól, az űrplazmában az elektromos terek és áramok gyakran nagyon nagyok és erősek lehetnek. Az Elektromos Modell tartalmazza az olyan jelenségeket, mint a magnetoszférák, Birkeland áramok, csillagok, pulzárok, galaxisok, galaxis és csillag jet-ek, planetáris csillagködök, "fekete lyukak", olyan energikus részecskék, mint a gamma-sugárzás, a Röntgen sugarak a plazmafizika alapvető <em>elektromos</em> eseményei. Még a sziklás testek - bolygók, kisbolygók, holdak és üstökösök, valamint a gáz-testek a csillagok hélioszférájában sem mentesek az elektromágneses erőktől és azok hatásaitól.</p> <p align="justify">Minden különálló elektromosan töltött részecske hozzájárul az elektromos mező egészéhez. A komplex elektromágneses mező nettó ereje egy tetszőleges pontban vektorokkal számolható, ha a töltésekről feltételezhető hogy állnak. Ha töltések mozognak (és mindig azt teszik), akkor létrehoznak – egymásra hatva – mágneses mezőket, ami <em>megváltoztatja</em> a mágneses elrendeződést is. A mágneses mező változása változtatja az elektromos mezőket és ez visszahat az áramokra, így a mezők, amik a mozgó részecskékből jönnek létre nagyon komplex kölcsönhatásokat mutatnak folytonos visszacsatolásokkal és bonyolult matematikával.</p> <p align="justify">A töltések az űrben bármilyen térbeli elrendeződést felvehetnek. Amennyiben a töltések pontszerű vagy gömbszerű elrendeződés helyett egy egyenes mentén oszlanak szét, és a töltött részecskék hossza sokkal nagyobb, mint a szélessége vagy átmérője, akkor a vezetőt körülvevő elektromos mező hosszúkás henger alakú és azonos erőpotenciálú koncentrikus részekből áll. Az ilyen mezők erőssége a formációktól távolodva lineárisan csökken, azaz a központi tengelytől való távolsággal fordítottan (és nem a távolság <em>négyzetével</em>) arányosan csökken. Ez nagyon fontos az űrbeli mágneses mezők sodronyszerű áramainak tanulmányozásakor, mint pl. a villámcsapás, koncentrált plazma fókusz vagy a hatalmas Birkeland áramok.</p> <p align="justify">Ne felejtsük el, hogy a pozitív töltésre ható erő a pozitív töltéstől indul a negatív felé, vagy negatív töltés hiányában a végtelenbe vész. Már egy kis töltéskülönbség esetén is, mondjuk, kicsit több pozitív töltésű részecske itt és több negatív töltésű részecske messzebb, elég ahhoz, hogy a két területrész között erő ébredjen, a különböző töltésű elválasztott részek között elektromos mező alakuljon ki. Az elrendezés kiemelt fontossága világosabbá válik a plazma kettősréteg későbbi tárgyalásakor.</p> <p align="justify">Gondoljunk egy elektromos kondenzátorra, ahol két elválasztott lemez vagy felület (fegyverzet) helyezkedik egymással szemben, hasonlóan a korábbi „B” ábrán levő lemezekhez. Elektromos mező alakul ki a lemezek között. Bármely ott mozgó vagy odahelyezett töltés gyorsulni kezd az ellentétes töltésű felület felé. Az elektronok (melyek töltése negatív) gyorsulnak a pozitív felület felé, míg a pozitív ionok és protonok a negatív felület irányába.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Gyertya elektromos térben" data-entity-type="file" data-entity-uuid="b749c260-6dd6-4df5-bea7-efccd978bfbb" src="/sites/default/files/inline-images/candle_flame_plasma_in_E-field_450x337.jpg" /> <figcaption>A gyertya lángja az elektromos mezőben a két ellentétes töltésű felület között oldalirányba hajlik, mivel a láng részben ionizált plazma. Így a reakciót sokkal inkább befolyásolja a felületek között ébredő elektromos erő, mint a hő felhajtó ereje vagy netán a gravitáció.</figcaption> </figure> <p align="justify">Newton törvényei szerint az erő gyorsulást eredményez. Így az elektromos mező hatására a töltött részecskék sebességre tesznek szert. Az ellentétesen töltött részecskék az ellentétes irányba fognak mozogni. Az elektromos áram a definíció szerint a töltés mozgása egy ponthoz képest. Így az elektromos mezők elektromos áramot hoznak létre azáltal, hogy sebességet adnak a töltött részecskéknek.</p> <p align="justify">Ha egy elektromos mező eléggé erős, akkor a töltött részecskék nagyon nagy sebességre gyorsulnak a mező által. Továbbiakat az elektromos mezőkről <a href="http://library.thinkquest.org/16600/advanced/electricfields.shtml">itt</a> találsz angolul.</p> <p align="justify"> </p> <h3>2.7 Az elektromos mezők és áramok érzékelése az űrben</h3> <p align="justify">Az elektromos mezők és áramok érzékelése sokkal körülményesebb, ha nem helyezhető a mezőbe közvetlenül a mérőeszköz, ám megmérhetjük az áramokat a Naprendszerben űrhajó segítségével. Az elsők között az alacsony sarki pályán keringő <a href="http://www.n2yo.com/satellite/?s=6173">TRIAD</a> műhold volt az 1970-es években, mely elektromos áramot érzékelt a Föld felső légkörében. 1981-ben <a href="http://plazmauniverzum.hu/alfven">Hannes Alfvén</a> írta le a helioszférikus áram modellt a <a href="https://link.springer.com/book/10.1007%2F978-94-009-8374-8">Cosmic Plasma</a> című könyvében.</p> <p align="justify">Azóta, azt az elektromos áram járta felszínt, mely elválasztja a Nap pozitív és negatív mágneses térségeit egymástól, Hélioszférikus Áram Lepelnek (HCS - <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Heliospheric_current_sheet">heliospheric current sheet</a>) hívják. Ez kb. 15 fokkal tér el a Naprendszer síkjától. Körülbelül a napciklus feléig a kifelé mutató mágneses mezők vannak a HCS felett és a befelé mutatóak alatta. A napciklus második felénél megfordul, amint a Nap mágneses polaritást vált. Ahogy a Nap forog, a HCS forgása „elteríti” a hullámokat, ezt a NASA terminológia „sztenderd Parker spirálnak” hívja.</p> <p>Néhány link, mely a HCS-t bemutatja angolul: <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Parker_spiral">Wikipedia</a>,  <a href="http://helios.gsfc.nasa.gov/solarmag.html">NASA</a>,  this Mathematica <a href="http://demonstrations.wolfram.com/TheInterplanetaryMagneticFieldParkerSpiral/">demonstration</a>, and the Belgian Institute of <a href="http://www.oma.be/BIRA-IASB/Scientific/Topics/SpacePhysics/SolarWindGlobal.html">Aeronomy</a>.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="HCS" data-entity-type="file" data-entity-uuid="fd2bc322-17a7-4114-be55-06fe3e8121dd" src="/sites/default/files/inline-images/helioc_curr_sht_450x335.jpg" /> <figcaption>A Nap körüli HCS ábrázolása a tipikus hullámzással, mely spirál alakot ölt. Kép: Wiki Commons</figcaption> </figure> <p align="justify">1980 óta különböző helyeken mérték meg űrhajók a HCS változását. Érzékelték mind a földközeli mind a nap-áramokat. A Gravitációs Modell elfogadja, hogy ezek az áramok az űrben léteznek, de feltételezi, hogy a mágneses mezők <em>hozzák létre</em>. Erre még visszatérünk.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Langmuir szonda" data-entity-type="file" data-entity-uuid="6dde56b7-cb7a-4831-a18b-e8dce8e7b78f" src="/sites/default/files/inline-images/langmuir_probe_473x576.jpg" /> <figcaption>A SPIRIT II kutató rakéta hasznos terhe, kinyújtható karú <a href="/langmuir">Langmuir</a> <a href="http://www.urvilag.hu/nyomtat/hazai_kutatohelyek_es_uripar/20080405_muholdepites_kozben">érzékelőkkel</a>, melyek mérik az elektromos mezők iontartalmát a földközeli plazmában. Fotó: NASA Wallops Flight Facility and Penn State University</figcaption> </figure> <p align="justify">Az űrhajók hatósugarán kívül eső elektromos mezők nem detektálhatók olyan pontossággal, mint a mágneses mezők. A spektrográfiai vonalak felhasadása vagy szélesedése bekövetkezik, ha a fény <em>elektromos</em> mezőn halad át, de a mágneses mező szimmetrikus vonalaival ellentétben a kapott vonalak <em>aszimmetrikusak</em>. További különbség, hogy az elektromos mező vonal szélesedése a kibocsátó anyag tömegére utal (a könnyebb elemek szélesebb rést, nehezebbek keskenyebbet okoznak), amíg a Zeeman (mágneses mező) szélesedése független a kibocsátó anyag tömegétől. Az aszimmetrikus spektrográfiai vonalhasadást az ún. Stark hatást, <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Johannes_Stark">Johannes Starkról</a> (1874-1957) nevezték el.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Stak jelenség" data-entity-type="file" data-entity-uuid="312b009f-3ea9-4647-a7a2-60fa019870f9" src="/sites/default/files/inline-images/stark_effect_284x295.jpg" /> <figcaption>A spektrográfiai vonal szélesedése a héliumnál az elektromos mezőre utal, mely mellett elhalad. A nehezebb elemek kisebb vonal osztást mutatnak, mint a könnyűek. Forrás: Journal of the Franklin Institute, 1930.</figcaption> </figure> <p align="justify">Egy másik módja annak, hogy következtetni tudunk az elektromos mezők jelenlétére, a töltött részecskék viselkedésének hatásain alapul. Főleg azoknak a részecskéknek a hatásain, amelyek nagy sebességre felgyorsultak fel. Ezek a töltött részecskék elektromágneses sugárzást, pl. Röntgen sugarakat bocsátanak ki, amelyet már régóta ismerünk és a Földhöz-kötött tapasztalataink szerint erős elektromos mezővel generálunk.</p> <p align="justify">Az elektromos áramok űrbeli alacsony sűrűségű plazmában úgy viselkednek, mint a vákuumos üveg vagy <a href="http://www.bgrg.hu/Files/fiz/FizikaWeblap/elektromossagmagnesesseg/elektromosaram/crookes.html">Crooks csövekben</a> fluoreszkáló fények. Gyenge áram esetén a <a href="http://plazmauniverzum.hu/plazma">plazma</a> sötét és nagyon kevés látható fényt bocsát ki (ellenben a hideg, gyenge plazma sokat sugároz rádió és infravörös hullámtartományban). Ahogy az áram növekszik, a plazma átvált izzásba, mérsékelt elektromágneses sugárzást kibocsátva a látható spektrumban. Ez látható a fejezet végén levő képen. Ha az átfolyó elektromos áram nagyon naggyá válik, plazma ív alakul ki. Bár más a lépték, de kicsi a különbség a villámlás és egy csillag fotoszférájának a sugárzó felszíne között.</p> <p align="justify">Természetesen többféle magyarázat is létezhet mindezekre a jelenségekre, legalábbis elméletben. A Gravitációs Modell feltételezi, hogy a gyenge gravitációs kölcsönhatás természetfeletti sűrűség által megsokszorozódik, az így létrejövő fekete lyukak vagy neutron csillagok hozhatják létre ezeket a jelenségeket. Vagy éppen szupernóva robbanás során közel a fénysebességre gyorsuló részecskék. A kérdés az, hogy a „megsokszorozott gravitáció” vagy laborban tesztelhető elektromágnesesség áll közelebb ahhoz a megfigyeléshez, hogy a Világegyetem plazmából áll.</p> <p align="justify">Az elektromos modell szerint az elektromos jelenségek nem csak a Naprendszer űrhajók által elérhető részeire korlátozódnak. Az Elektromos Modell feltételezi, hogy hasonló elektromos jelenségek zajlanak a Naprendszeren túl is. Végtére is, nem lenne furcsa, ha a Naprendszer volna az egyetlen hely a világon, ahol elektromos jelenségek fordulnak elő az űrben?</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Veil nebula" data-entity-type="file" data-entity-uuid="c89be6b2-f254-47a4-b8d3-d20b3cfffc76" src="/sites/default/files/inline-images/veil_601x241.jpg" /> <figcaption>A Veil Nebula, NGC 6960, fátyolszerűen izzó, fényéveken át húzódó plazma áram szálai és áramrétegei.<br /> Kép: T.A. Rector, University of Alaska, Anchorage, and Kitt Peak WIYN 0.9m telescope/NOAO/AURA/NSF</figcaption> </figure> <p align="justify"> </p> <h3 class="text-align-center">Vége a 2. fejezetnek</h3> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify"> </p> </div></div> </div> Sun, 12 Feb 2017 21:00:00 +0000 aziro 49 at http://www.plazmauniverzum.hu Kézikönyv - 01. fejezet - Távolságok az űrben http://www.plazmauniverzum.hu/eu01 <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Kézikönyv - 01. fejezet - Távolságok az űrben</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2017. 01. 31., k – 12:00</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p class="text-align-justify"><a href="https://www.thunderbolts.info/wp/author/bob-johnson-jim-johnson/">Bob Johnson, Jim Johnson</a> - <a href="https://www.thunderbolts.info/wp/2011/09/02/essential-guide-to-eu-chapter-1/">2011. szeptember 2.</a></p> <h3 class="text-align-justify">1.1 A csillagok távolsága</h3> <p class="text-align-justify">Ha felnézünk az éjszakai égre rengeteg csillagot látunk. Sok közülük olyan, mint a mi Napunk. Úgy tűnik, nagyon közel helyezkednek el, de valójában messze vannak egymástól. A távolság hatalmas közöttük.</p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A távolság</span> <span>fontos és nehezen meghatározható </span><span>mennyiség </span><span>a csillagászatban.</span> Fontos tudnunk<span>, hogy</span> <span>milyen közel vagyunk</span> <span>a</span> <span>csillagokhoz és galaxisokhoz</span><span>, mert</span> <span>sok minden függ </span><span>közvetlenül </span> <span>ettől az adattól -</span> <span>a</span> kibocsátott teljes energia (abszolút fényesség)<span>,</span> <span>tömegek</span> <span>az orbitális</span> pályán<span>,</span> <span>csillagok</span> <span>"igazi"</span> <span>mozgása</span> <span>az űrben</span> <span>és</span> <span>a valódi</span> <span>fizikai</span> <span>méretek</span><span>.</span></span></p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="NGC 3603" data-entity-type="file" data-entity-uuid="6c26278c-e3b2-4c37-a95e-dfa1ac0ad8f6" src="/sites/default/files/inline-images/starburst_cluster_400x356.jpg" /> <figcaption>Starburst cluster NASA/Hubble Space Telescope</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A csillagok</span> <span>olyan messze vannak, hogy</span> <span>még a</span> <span>távcsövön keresztül is csak apró </span><span>fénypontoknak látszanak</span><span>.</span> A távolság ismerete nélkül <span>nem lehet pontosan</span> meghatározni, hogy egy távoli, nagyon fényes vagy <span>egy</span> <span>nagyobb, de</span> <span>kevésbé fényes</span>, közeli <span>csillagot látunk-e. </span> <span>Ez igaz</span> <span>a galaxisok</span><span>,</span> <span>kvazárok</span><span>, jet-ek</span> <span>és egyéb távoli</span> <span>jelenségek vizsgálatakor is.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A két szemünk közötti távolság </span><span>biztosítja számunkra</span> <span>a</span> <span>mélység érzékelését</span><span>.</span> <span>A szemeinket bizonyos szögben kell tartanunk a tárgy érzékelésekor. </span><span>Az agy</span> <span>ezeknek a szögeknek a segítségével</span> <span>beállítja</span> <span>a szem</span> <span>fókuszát</span><span>, megadja a távolságérzetet és kialakítja a körülvevő világ mélységi képét.</span> <span>Ennek a biológiai</span> <span>szögeltérés</span> <span>észlelésének képessége</span> jelenti<span> a csillagászati <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Parallaxis">parallaxis</a> számítás alapját.</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1romsz%C3%B6gel%C3%A9s">háromszögelés</a> vagy trigonometriai parallaxis </span></span>közvetlen módon használja fel az objektum két pozícióban mért szögének különbségét. Azáltal, hogy megmérjük a vizsgált csillag pozícióját a nagyon távoli háttér csillagokhoz képest, majd 6 hónappal később, a Föld Nap körüli pályájának túloldalán megismételjük a mérést, meg tudjuk határozni a vizsgált csillag távolságát.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Parallaxis" data-entity-type="file" data-entity-uuid="db8d4788-061d-475d-aeeb-7fcf68e74e9a" src="/sites/default/files/inline-images/parallax_566x304.jpg" /> <figcaption>Trigonometriai parallaxis diagram. Credit: Australian Telescope Outreach and Education <a href="http://www.atnf.csiro.au/outreach/index.html">website</a></figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">A Föld átlagosan 149.6 millió kilométer távolságra kering a Nap körül, ez a közel kör alakú pálya sugara. Ezt a távolságot gyakran <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Csillag%C3%A1szati_egys%C3%A9g">Csillagászati egységnek</a> (<strong>CsE</strong>, angolul <strong>AU</strong>) nevezzük. Így a Föld pályájának két átellenes pontja hozzávetőlegesen 2 CsE távolság, azaz 299 millió km. Amikor megmérjük a legközelebbi csillag (<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alfa_Centauri">Alpha Centauri</a>) irányszögét, majd 6 hónap múlva megismételjük a mérést, nagyon kis különbséget kapunk. A mérés hihetetlenül nagy pontosságot igényel.<br /> A csillagászati parallaxis mérésről i<a href="http://www.astronomy.ohio-state.edu/%7Epogge/Ast162/Unit1/distances.html" target="_blank">tt</a> és <a href="http://www.astro.ucla.edu/%7Ewright/distance.htm" target="_blank">itt</a> olvashat angolul, <a href="http://www.konkoly.hu/~kovari/CSILLAGASZAT/tananyag/CSILLAGASZAT/04_02.html">itt</a> és <a href="http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/alizszd/node12.html">itt</a> pedig magyarul.</p> <p class="text-align-justify">Az Európai Űrügynökség (<a href="http://www.esa.int/">ESA</a>) <a href="https://www.cosmos.esa.int/web/hipparcos">Hipparcos</a> automatizált műholdas teleszkópja, több mint 118.000 csillag távolságát mérte meg az élettartama során - 1989-1993 között. Küldetés: a katalogizált csillagok távolságadataink pontosítása, a <a href="http://www.scholarpedia.org/article/Hipparcos_and_Tycho_catalogs">Tycho</a> és a <a href="http://heasarc.nasa.gov/W3Browse/all/tycho2.html">Tycho 2</a> katalógus frissítése. Az újonnan mért parallaxis adatok 20.870 csillag esetében feleltek meg a 10% vagy 10% alatti parallaxis hiba kritériumának.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Hipparcos hiba diagram" data-entity-type="file" data-entity-uuid="d537c2c9-f431-4ace-8965-bff611d9f4f9" src="/sites/default/files/inline-images/hipparcos_err_plot_347x287.jpg" /> <figcaption>Hipparcos műholdas parallaxis hiba ábra, készítette Ralph Biggins, az ESA-tól / Hipparcos katalógus adat. Megjegyzés: a távolság növekedésével növekszik a hibaszázalék (függőlegesen bővülő ék).</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">Még a pontosabb Hipparcos műholdas adatokat nézve is, a 10 százalékos hibahatáron belül hozzávetőlegesen 200-220 fényév távolságig mérhetünk, 500 fényév távolság felett a mérés egyre pontatlanabb, a trigonometrikus távolságmérés már nem használható. <a href="http://www.astronomy.ohio-state.edu/~pogge/">Richard Pogge</a> <a href="http://www.astronomy.ohio-state.edu/~pogge/Ast162/Movies/parallax.html">szerint</a> a Hipparcos adatok "1000 fényéven belül adnak jó távolság adatokat", de a becsült távolság mindössze 500 fényévig, ± 20% -30% hiba határig értékelhető, e távolság felett már sok haszna nincs. 1000 fényév szinte felfoghatatlan távolság, mégis csak mintegy 1%-a az egész Tejútrendszernek.</p> <p class="text-align-justify">Egy ív fok <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Fok_(sz%C3%B6g)">60 szögpercre</a> osztható fel (60'), mint ahogy az órát 60 percre oszthatjuk. Hasonlóképpen egy ív szögpercet 60 szögmásodpercre (60") oszthatunk. Minden csillag parallaxisa, a Napot kivéve, kevesebb, mint egy ív másodperc. Az Alpha Centauri parallaxisa körülbelül 0,75 ív másodperc, vagyis 0,0002 fok. A parallaxisszög minden más csillag esetén még kevesebb, mint ez a kis érték.</p> <p class="text-align-justify">Egy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9ny%C3%A9v">fényév</a> az a távolság, amelyet a fény a vákuumban egy év alatt megtesz, hozzávetőlegesen tízbillió km azaz 9.460.528.400.000 km. Egy csillag parallaxisát ív másodpercben kifejezve elosztjuk 3,26-tal, megkapjuk a csillag távolságát fényévben. A csillagászok általában inkább <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Parszek">parszek</a>-ben (<strong>pc</strong>) (<b>par</b>allaxis <b>sec</b>undum) és nem fényévben mérik a távolságot, habár a parallaxis méréseket csak a Naphoz viszonylag kis távolságra lehet pontosan használni.</p> <p class="text-align-justify"><b>Példa</b>:  (3,26 / 0,75 ívmásodperc) = 4,36 fényév, azaz 41.25 billió km vagy 1,33 parszek távolság a legközelebbi csillagig.</p> <p class="text-align-justify">Kezdjük hozzánk közelebb.</p> <h3 class="text-align-justify">1.2 Távolságok modellezése a Naprendszerben és környékén</h3> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Burnham_Jr."><span>Robert</span> <span>Burnham</span></a> <span>kidolgozott egy modellt</span><span>, amely</span> <span>hétköznapi</span> kifejezésekkel modellezi, hogy mennyi hely van a <span>csillagok környezetében. </span><span>Ahhoz, hogy megértsük</span> a skálát,  <span>tudnunk kell néhány</span> <span>valódi</span> <span>távolságot.</span></span></p> <p class="text-align-justify">Fentebb írtuk, hogy a Nap-Föld távolság hozzávetőlegesen 149,605,000 km. Általában kerekítjük 150 millió km-re és 1 Csillagászati egységnek (CsE) hívjuk.</p> <p class="text-align-justify">Egy fényév 63.294 CsE. Ez véletlenül körülbelül ugyanannyi, mint a ahány <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BCvelyk_(m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9g)">hüvelyk</a> (2,54cm) van (63.360 db) egy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9rf%C3%B6ld">angol mérföldben</a> (1,61km). Tehát, körülbelül azonos számú hüvelyk található egy Csillagászati egységben (63.360 x 92.960.000), mint ahány mérföld egy fényévben (63.294 x 92.960.000). Ezek igazán nagy számok! Folytassuk a számolást hüvelykben.</p> <p class="text-align-justify">Burnham úgy skálázta a modelljét, hogy <strong>1 hüvelyk (1") értéke 1 CsE</strong> vagy 93 millió mérföld. Így <strong>1 angol mérföld a modellben egyenlő 1 fényévvel</strong>. A skála így 1: 6.000.000.000.000. Egy egység hat millió millió valós egységet képvisel, vagyis egy a 6 trillióhoz, 1: 6 × 10¹².</p> <p class="text-align-justify">Kezdjük a Naprendszerünk leírását Burnham miniatűr makettjével. Tudjuk, hogy a távolság a Föld és a Nap között (1 CsE) lesz egy hüvelyk. Mekkora lesz a Nap? A Nap átmérője körülbelül 870.000 mérföld, így a mi méretarányos modellünkben a Nap egy kicsit kevesebb lesz, mint 1/100 hüvelyk (0,254mm) átmérőjű. Ez egy nagyon pici porszem. A Föld egy hüvelykre található a Naptól, de olyan kicsi a mérete (0,00009" vagy 0,002286mm), hogy nem lennénk képesek mikroszkóp nélkül megfigyelni.</p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Naprendszer" data-entity-type="file" data-entity-uuid="775903dc-b58f-41fc-8b4e-f641a1df46e2" src="/sites/default/files/inline-images/solar_sys_450x249.jpg" /> <figcaption>A belső Naprendszer, nem méretarányos művészi kép</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">A Plútó keringési sugara 39,5-szer nagyobb, mint a Földdé, így a Plútó 39,5 hüvelyk, vagyis majdnem pontosan 1 méter távolságra kering a Naptól.</p> <p class="text-align-justify">A <a href="http://www.vilaglex.hu/Csillag/Html/Helioszf.htm">helioszféra</a>, a Nap körüli régió, ameddig a napszél eljut, körülbelül 7 láb (2,13m) távolságra adódik.</p> <p class="text-align-justify">Szóval hol is van a legközelebbi csillag a modellben? A legközelebbi szomszéd Alpha Centauri, amely több mint 4 fényévre található, a modellben több, mint 4 mérföldre (~6.5km) kerül.</p> <p class="text-align-justify">Igen, 6 és fél km. Modellünkben a Nap egy apró pötty és 6 kilométerre található a legközelebbi porszemhez. Rengeteg üres hely van közöttük. Tehát mekkora lesz mi galaxisunk ebben az apró modellben? A galaxisunk modellje hozzávetőlegesen 161.000 km széles lenne. A spirálkarok 1600 km vastagok és a csillagokból álló központi dudor magassága 10.000 km lenne. A mi galaxisunk csak egy a több száz milliárd látható galaxis közül, amelyet megfigyelhetünk a jelenlegi eszközeinkkel az Univerzumban. Az éjszakai égbolt látszólag csillagokkal zsúfolt, de a csillagok egymástól jellemzően az átmérőjük több mint 10 milliószorosával messzebb vannak egymástól.</p> <h3 class="text-align-justify">1.3 Távolság és gravitáció</h3> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Emlékezzünk arra, hogy mit is írt </span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton"> </a><span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton">Newton</a>: </span><span>a gravitációs erő</span> <span>csökken</span> <span>(azaz</span> <span>fordítottan arányos</span><span>)</span> <span>a</span> <span>két objektum közötti távolság négyzetével</span><span>.</span> Vagyis<span> a</span> <span>gravitációs</span> <span>vonzás két, 6 km távolságra lévő </span><span>pötty között </span> <span>nem valami </span><span>erős, akárcsak </span><span>két, 4 fényévnyire eső csillag között sem. </span><span>Nézzük, hogyan használhatjuk </span><span>Newton</span> <span>egyenleteit </span> <span>valójában!</span></span></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az</span> alábbi <span>egyszerű egyenletben </span> <span>F</span> <span>az erő</span> (<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Newton_(m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9g)"><span>Newton</span></a><span>),</span> <span>G egy</span> <span>nagyon kis számú</span>, <span>úgynevezett</span> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Gravit%C3%A1ci%C3%B3s_%C3%A1lland%C3%B3"><span>gravitációs állandó</span></a><span>,</span> <span>M1</span> <span>és M2</span> <span>a két csillag becsült</span> <span>tömege</span> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kilogramm"><span>kg-ban</span></a> <span>és r</span> <span>a csillagok középpontjai között mérhető távolság.</span> <span>A csillagászok</span>  metrikus (<span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/SI_m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9grendszer">SI</a>)</span> </span>mértékegységrendszert<span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"> használnak<span>, mert</span> <span>jóval elterjedtebb és </span><span>sokkal kényelmesebb</span><span>, mint a hagyományos</span> angolszász i<span>mperial</span> <span>rendszer</span> (<span>hüvelyk, láb</span><span>, mérföld</span><span>, font</span> <span>és uncia</span><span>).</span> <span>A</span> <span>számítás eredménye az alábbi táblázatban látható. A gravitációs gyorsulás (g) behelyettesítése </span><span>a</span> <span>Föld felszínén mérhető gravitációs erő felhasználásával történt.</span></span></p> <h4 class="text-align-center">F = G × (M<sub>1</sub> × M<sub>2</sub>) ÷ r²</h4> <p>Mértékegységek méter, kg, másodperc:</p> <table align="center" border="1" cellpadding="1" cellspacing="1" style="width: 95%;"> <thead> </thead> <tbody> <tr> <td>Nap és Centaurus A+B távolsága d=</td> <td>4,395</td> <td>Fényév</td> <td>9.4608E+15 m/fényév</td> </tr> <tr> <td>-""-</td> <td>41.580.216.000.000.000</td> <td>m</td> <td> </td> </tr> <tr> <td>M<sub>1</sub>, Nap tömege, kg</td> <td>1,99E+30</td> <td>kg</td> <td> </td> </tr> <tr> <td>M<sub>2</sub>, Centaurus A+B, kg</td> <td>3,88E+30</td> <td>kg</td> <td> </td> </tr> <tr> <td> </td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td>Gravitációs állandó (G)</td> <td>6,67428E-11</td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td>Tömegek szorzata, M<sub>1</sub>*M<sub>2</sub></td> <td>7,72E+60</td> <td>kg<sup>2</sup></td> <td> </td> </tr> <tr> <td>Távolság négyzete, d<sup>2</sup></td> <td>1,73E+33</td> <td>m<sup>2</sup></td> <td> </td> </tr> <tr> <td> </td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td>F=G*(M<sub>1</sub>*M<sub>2</sub>) / d<sup>2</sup></td> <td>Gravitációs erő két tömeg között</td> <td colspan="2" rowspan="1">d=két tömeg távolsága</td> </tr> <tr> <td>A Napra ható erő, F=</td> <td><strong>2,98E+17</strong></td> <td><strong>Newton</strong></td> <td> </td> </tr> <tr> <td>g=9,8m/s<sup>2</sup></td> <td>gravitációs gyorsulás a Földön</td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td> </td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td>F=m*a</td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> <tr> <td>Átalakítva: a = F/m</td> <td>1,50E-13</td> <td>m/s<sup>2</sup></td> <td> </td> </tr> <tr> <td>elosztva 9,8-al, a g:</td> <td>1,528E-14</td> <td colspan="2" rowspan="1">A földi "g"a Nap középpontjában</td> </tr> <tr> <td class="text-align-center" colspan="4">Az Centaurus A+B Napra ható gravitációs ereje, számítás</td> </tr> </tbody> </table> <p><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A nagy tömeg ellenére</span> <span>a</span> <span>két csillag</span> minimális gravitációs gyorsulást gyakorol egymásra. <span>Bármilyen erő is legyen felelős a Világegyetemben az anyag viselkedéséért, </span><span>elég erősnek és hatékonynak kell lennie az óriási távolságok miatt.</span></span></p> <p><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Newton</span> <span>gravitációs</span> <span>törvénye </span><span>elég jól</span> <span>elmagyarázza</span> <span>a</span> <span>vonzó- és</span> <span>orbitális</span> <span>mozgásokat</span> <span>a Naprendszer korlátozott</span> <span>területén</span><span>.</span> <span>De a</span> <span>viszonylag gyenge</span> <span>gravitációs erő</span> <span>csak akkor működhet hatékonyan</span><span> nagy</span> <span>csillagközi távolságokon keresztül</span><span>, ha </span><span>a tér</span> <span>üres és nincsenek más </span> <span>versengő</span> <span>erők</span><span>, amelyek</span> <span>felülbírálják </span> <span>a gravitációt.</span></span></p> <p> </p> <h4 class="text-align-center"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Vége az 1. fejezetnek</span></span></h4> <p> </p> <p> </p> </div></div> </div> Tue, 31 Jan 2017 11:00:00 +0000 aziro 48 at http://www.plazmauniverzum.hu Irving Langmuir http://www.plazmauniverzum.hu/langmuir <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Irving Langmuir</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2016. 09. 26., h – 17:00</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p class="text-align-justify"><strong><img alt="Langmuir" data-entity-type="file" data-entity-uuid="6eb57a49-bafe-4cd1-b593-10929100ff01" src="/sites/default/files/inline-images/Langmuir-sitting.jpg" class="align-right" /></strong><strong>Irving Langmuir</strong> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Help:IPA_for_English" title="Help:IPA for English">/<span title="/ˈ/ primary stress follows">ˈ</span><span title="'l' in 'lie'">l</span><span title="/æ/ short 'a' in 'bad'">æ</span><span title="/ŋ/ 'ng' in 'sing'">ŋ</span><span title="'m' in 'my'">m</span><span title="/j/ 'y' in 'yes'">j</span><span title="/ʊ/ short 'oo' in 'foot'">ʊ</span><span title="'r' in 'rye'">r</span>/</a><sup id="cite_ref-2"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-2">[2]</a></sup> (1881. január 31 – 1957. augusztus 16.) amerikai kémikus és fizikus. Legtöbbet idézett publikációja a híres 1919-es tanulmánya "<a href="http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/langmuir.html">Az elektronok elrendezése az atomokban és a molekulákban</a>", amely a <a href="http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/lewis.html">Lewis</a>-féle "köbös atom" elmélet és <a href="http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/kossel.html">Walther Kossel</a> kémiai kötés elméletének továbbfejlesztése, a koncentrikus atomszerkezet felvázolása. Később vitába keveredett Lewis-zal az elmélet eredetét illetően, jórészt Langmuir előadói képességének köszönhetően a saját verziója terjedt el, bár az ötlet jó része Lewis-től származik. 1932 és 1950 között a <a href="http://www.ge.com/" title="General Electric">General Electric</a> kutatójaként a fizika és a kémia területén számos eredményt ért el. Felfedezte, hogy ha az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Izz%C3%B3l%C3%A1mpa">izzólámpát</a> semleges gázzal töltjük fel, az élettartama a kétszeresére nő. Feltalálta a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Atomic_hydrogen_welding">védőgázas hegesztési</a> technikát. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Surface_chemistry">Felületkémiai</a> kutatásaiért 1932-ben kémiai Nobel díjat kapott. Az Új-Mexikói <a href="http://www.nmt.edu/">Langmuir Légkörkutató Laboratóriumot</a> tiszteletképpen róla nevezték el és az <a href="https://www.acs.org/content/acs/en.html">Amerikai Kémiai Társaság</a> <a href="http://colloidssurfaces.sites.acs.org/">Kolloid és Felületi Tudományos</a> folyóiratát is Langmuirnak nevezik.[1]</p> <p class="text-align-justify">Az ionizált gázokkal folytatott kutatások során, maga a "<a href="/plazma">plazma</a>" kifejezés is tőle származik.</p> <div id="toctitle"> <h2>Tartalom</h2> </div> <div id="toc"> <ul> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Biography">1 Életrajz</a> <ul> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Early_years">1.1 Korai évek</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Education">1.2 Tanulmányai</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Research">1.3 Kutatások</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Later_years">1.4 Késői évek</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Personal_life">1.5 Magánélete</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#In_fiction">1.6 Irodalom</a></li> </ul> </li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Honors">2 Díjai</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#Patents">3 Szabadalmai</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#See_also">4 Lásd még</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#References">5 Referenciák</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#External_links">6 Külső hivatkozások</a></li> </ul> </div> <h2><span id="Biography">Életrajz</span></h2> <h3><span id="Early_years">Korai évek</span></h3> <p class="text-align-justify">Irving Langmuir a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/New_York_(%C3%A1llam)">New York Állam</a> beli <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Brooklyn">Brooklyn</a>-ban született 1881. január 31-én Charles Langmuir harmadik gyermekeként. Gyermekkorában szülei arra tanították, hogy jól figyelje meg a természetet és részletes feljegyzéseket készítsen az eredményekről. Tizenegy éves korában derült ki, hogy rossz a látása.[5] Az új szemüvege segítségével felfedezte, hogy sok részlet rejtve maradt előtte. Ennek hatására tovább fokozódott érdeklődése a bonyolult természeti jelenségek iránt.[6]</p> <p class="text-align-justify">Gyermekéveiben nagy hatással volt rá bátyja, Arthur Langmuir. Arthur vegyész kutató volt, arra biztatta Irving-et, hogy legyen kíváncsi a természetre és a dolgok működésére. Bátyja segítségével állította fel első kémiai laborját a hálószobája sarkában és válaszolta meg Irving kérdéseinek özönét.<br /> Hobbija volt a hegymászás, a síelés, saját repülőgépnek vezetése és a klasszikus zene. Szakmai érdeklődést mutatott a politika, az atomenergia és a vadon védelme iránt.</p> <h3><span id="Education">Iskolái</span></h3> <p class="text-align-justify">Langmuir kezdetben amerikai és párizsi (1892-1895) oktatási intézményekbe járt. Érettségijét 1898-ban Philadelphiában a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Chestnut_Hill_Academy" title="Chestnut Hill Academy">Chestnut Hill Académián</a> (elit magániskola) tette le. <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/BSc">Bachelor of Science</a> fokozatát 1903-ban <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Koh%C3%A1szat">metallurgiából</a> a <a href="http://www.engineering.columbia.edu/">Columbiai Egyetem Bányamérnöki Intézetében</a> szerezte (<a href="http://www.wikicu.com/SEAS">SEAS</a>, az USA legelső kohászati iskolája, 1864-ben alapították és 1997-ben elnevezték <a href="http://www.wikicu.com/Z.Y._Fu">Z. Y. Fu</a> üzletemberről, aki 26 millió US dollárral támogatta az iskolát). <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudom%C3%A1nyos_fokozat">Ph.D</a> doktoriját a Nobel díjas <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Walther_Hermann_Nernst">Walter Nernst</a> mentorálásával védte meg <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6ttingen">Göttingenben</a> 1906-ban, kutatásokat folytatva a Nernst által felfedezett elektromos <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Nernst_glower">infrasugárzón</a>. <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span title="His doctoral thesis was entitled “On the Partial Recombination of Dissolved Gases During Cooling.” He later did postgraduate work in chemistry.">A doktori témája "Részleges rekombináció oldott gázok hűtésnél" volt. Későbbiekben posztgraduális kémiai kutatásokat folytatott. </span><span title="Langmuir then taught at Stevens Institute of Technology in Hoboken, New Jersey, until 1909, when he began working at the General Electric research laboratory (Schenectady, New York).">Langmuir tanított a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Stevens_Institute_of_Technology">Hobokeni Stevens Technológiai Intézetben</a>, <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/New_Jersey">New Jersey-ben</a> 1909-ig, amikor elkezdett dolgozni a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/General_Electric">General Electric</a> kutatólaboratóriumában (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Schenectady,_New_York">Schenectady, New York</a>).</span></span></p> <p class="text-align-justify"> </p> <h3><span id="Research">Kutatásai</span></h3> <div><figure role="group" class="caption caption-img align-right"> <img alt="LangmuirMarconival" data-entity-type="file" data-entity-uuid="3edec1bb-67cf-44b3-8e74-6f89ee28c83f" src="/sites/default/files/inline-images/Irving_Langmuir_and_Guglielmo_Marconi_in_lab1.jpg" /> <figcaption>Langmuir (középen) a GE laborban 1922-ben mutatja Marconinak (jobbra) az új 20kV-os vákuumtriódát.</figcaption> </figure> <div> </div> </div> <div> <div><figure role="group" class="caption caption-img align-left"> <img alt="GE Pliotron" data-entity-type="file" data-entity-uuid="98db8211-059a-4c06-b6d0-b9623025fe0c" src="/sites/default/files/inline-images/General_electric_pliotron_pp_schenectady_4.jpg" /> <figcaption>General Electric Pliotron, az első vákuumtrióda</figcaption> </figure> <div class="text-align-justify">Első tudományos eredményei a villanyégők tanulmányozásából származtak (a Ph.D munka folytatása). Első nagyobb fejlesztése a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Diffusion_pump">diffúziós pumpa</a> tökéletesítése volt, amely elvezetett a vákuum egyenirányító csövek és erősítők feltalálásához. Egy évvel később <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Lewi_Tonks">Lewi Tonks</a> kollégéjával felfedezték, hogy a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Volfr%C3%A1m">volfrám</a> szál élettartama jelentősen megnövelhető, ha a búrát <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemesg%C3%A1zok">inert gázzal</a> töltjük fel, mint pl. az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Argon">argon</a>. A kritikus tényező, amelyet a többi kutató figyelmen kívül hagyott, a folyamat minden szakaszában betartott extrém tisztaság. Rájöttek arra is, hogy növelhető a hatékonyság az izzószál vékony spirális feltekercselésével, ezzel egy fontos mérföldkőhöz érkeztek az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Izz%C3%B3l%C3%A1mpa">izzólámpák</a> történetében. Ezen a ponton indult el a felületkémia irányába. Felfedezte, hogy a molekuláris hidrogént a volfrám izzó disszociálja atomi hidrogénné, amely egy atom vastagságú réteget alkot a lámpa felszínén.<sup id="cite_ref-7"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-7">[7]</a></sup></div> </div> </div> <p class="text-align-justify">A vákuum-csöves kísérleteknél unokatestvére, a későbbi eletromérnök <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/William_Comings_White" title="William Comings White">William Comings White</a>.<sup id="cite_ref-8"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-8">[8]</a></sup> asszisztált.</p> <p class="text-align-justify">Folytatta kutatásait vákuumba és különféle gáz környezetbe helyezett izzószálakkal, kutatta töltött részecskék vándorlását töltött izzószálak felületéről (<a href="http://www.kislexikon.hu/elektronemisszio.html">termikus emisszió</a>). Az egyike volt az első kutatóknak, akik <a href="/plazma">plazmával</a> dolgoztak, maga a "plazma" elnevezés is tőle származik, mert a plazmák viselkedése a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rplazma">vérplazmára</a> emlékeztette. <span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Langmuir</span> <span>és</span> <span>Tonks</span> <span>felfedezte, hogy a plazmákban</span> <span>elektron sűrűség</span> <span>hullámok alakulnak ki, amelyeket ma </span> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Langmuir-hull%C3%A1mok"><span>Langmuir h</span></a><span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Langmuir-hull%C3%A1mok">ullámoknak</a> vagy plazmaoszcillációnak hívunk.</span></span></p> <p class="text-align-justify">Bevezette az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektronvolt#Az_elektronvolt_.C3.A9s_h.C5.91m.C3.A9rs.C3.A9klet">elektron hőmérséklet</a> fogalmát, 1924-ben feltalálta a mérési módszert, amelynek segítségével mérhető mind az elektron hőmérséklet a sűrűség és a potenciál. A műszert <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_probe">Langmuir szondának</a> hívjuk és széles körben elterjedt a használata a plazmafizikusok körében. Az elektromosan töltött szonda (szondák) csúcsán átfolyó áram erőssége és szondára adott feszültség függvényében kiszámítható a szondát körülvevő plazma hőmérséklete és sűrűsége. Felfedezte az atomi hidrogénnel működő hegesztési eljárást, mint az első plazma hegesztési módszert. A p<span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>lazma</span> <span>hegesztés</span> <span>azóta</span> <a href="/sites/default/files/volframelektrodas_vedogazas_ivhegesztes.pdf"><span>védőgázas</span> <span>volfrám</span> </a><span><a href="/sites/default/files/volframelektrodas_vedogazas_ivhegesztes.pdf">ívhegesztésként</a> fejlődött tovább.</span></span></p> <div> <div> <p class="text-align-justify">1917-ben megjelent írása az olajfilmek kémiájáról<sup id="cite_ref-10"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-10">[10]</a></sup>, amely alapját képezte az 1932-ben elnyert kémiai Nobel-díjnak. Langmuir felfedezte, hogy a olaj tartalmaz <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alif%C3%A1s_vegy%C3%BCletek">alifás</a> vegyületeket, amely molekulák végén <a href="http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Hidrofil.htm">hidrofill </a>csoport (<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Alkoholok">alkohol</a> vagy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sav">sav</a>) található. Ezek egy molekula vastag réteget képeznek a víz felszínén - hidrofil fejjel a víz irányában - amíg a <a href="http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Hidrofob.htm">hidrofób</a> részek összeállnak felül. A film vastagsága könnyen meghatározható az olaj térfogata és a felület nagysága alapján. Ezzel lehetővé tette a molekuláris konfiguráció vizsgálatát a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Spektroszk%C3%B3pia">spektroszkópiai</a> módszerek feltalálása előtt.<sup id="cite_ref-11"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-11">[11]</a></sup></p> <img alt="Langmuir" data-entity-type="file" data-entity-uuid="cd92fde8-22fa-40a9-b978-08f8d7302a36" src="/sites/default/files/inline-images/Langmuir.jpg" class="align-right" /> <div> </div> </div> </div> <h3><span id="Later_years">Kései évek</span></h3> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA">I. világháborút</a> követően</span> <span>Langmuir</span> <span>hozzájárult</span> <span>az atomelmélet létrehozásához, </span><span>az atomi</span> <span>szerkezet</span> megértéséhez <span>a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektronh%C3%A9j">vegyérték</a></span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektronh%C3%A9j"> </a><span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Elektronh%C3%A9j">elektronok</a> és</span> az <span><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Izot%C3%B3p">izotópok</a> </span><span>modern</span> <span>fogalmának </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>meghatározásához.</span></span></p> <p class="text-align-justify">Langmuir 1923-ban elnöke lett az <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Institute_of_Radio_Engineers" title="Institute of Radio Engineers">Institute of Radio Engineers</a> szervezetnek, amely az <a href="http://www.ieee.org">IEEE</a> egyik elődje. <sup id="cite_ref-12"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-12">[12]</a></sup></p> <p class="text-align-justify"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>Munkássága alapján</span> <span>John B.</span> <span>Taylor</span> a <span>General</span> <span>Electric-nél </span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>kidolgozott egy</span> <span>ionizáló</span> <span>sugarak</span> mérésére szolgáló alkáli fém detektort</span><sup id="cite_ref-13"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-13">[13]</a></sup><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-13">,</a> amelyet manapság <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir-Taylor_detector" title="Langmuir-Taylor detector">Langmuir-Taylor detektornak </a>hívnak.</p> <p class="text-align-justify">Később együtt dolgozott <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Katharine_B._Blodgett" title="Katharine B. Blodgett">Katharine B. Blodgett</a>-tel a vékony filmrétegek és a felületi <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Adszorpci%C3%B3">adszorpció</a> tanulmányozásakor. Kidolgozták az egy molekula vékonyságú rétegek két dimenziós fizikáját, amelyek a felületet jellemzik. 1932-ben ezért a kutatásért <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9miai_Nobel-d%C3%ADj" title="Nobel Prize in Chemistry">Kémiai Nobel-díjat</a> kapott "a felületi kémia területén végzett kutatásaiért és elért eredményeiért". 1938-tól a tudományos érdeklődése a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Atmospheric_sciences">légkör</a> és a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Meteorol%C3%B3gia">meteorológia</a> felé fordult.<span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span> Egyik első</span> <span>vállalkozása</span><span>,</span> <span>bár</span> <span>tudományosan érintőlegesen</span> <span>kapcsolódik</span><span>,</span> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Charles_Henry_Tyler_Townsend"><span>Charles H.</span> <span>T.</span> <span>Townsend</span></a><span> </span>rovartudós <span>egy</span>ik állításának <span>cáfolata</span></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>, amely szerint a szarvas</span> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Bag%C3%B3cslegyek"><span>bagócslegyének</span></a> <span>repülési sebessége </span><span>meghaladja a</span> <span>800</span> <span>mérföld per órát</span><span>.</span> <span>Langmuir</span> <span>a légy</span> <span>tényleges sebesség</span>ét <span>25</span> <span>mérföld per órára becsülte.</span></span></p> <p>A <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sargasso-tenger">Sargasso-tengeren</a> sodródó hínárok mintázatát vizsgálva felfedezte a szél által létrehozott felszíni körkörös tengeráramlást, main nevén <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_circulation" title="Langmuir circulation">Langmuir áramlást</a>.</p> <div> <div><figure role="group" class="caption caption-img align-left"> <img alt="Langmuir háza 2008" data-entity-type="file" data-entity-uuid="ea5259ae-7ee5-4b8b-aa04-6975211a938a" src="/sites/default/files/inline-images/Irving_Langmuir_House_2008_15.jpg" /> <figcaption>Langmuir háza Schenectady-ben</figcaption> </figure> <div> </div> </div> </div> <div> <div> <div> </div> </div> </div> <p class="text-align-justify"><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>A <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA">második világháború</a> idején</span><span>,</span> <span>Langmuir</span> a <span>tengeralattjáró felderítő haditengerészeti</span> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Szon%C3%A1r"><span>szonár</span></a> tökéletesítésén dolgozott, <span>később</span> <span>a haditengerészeti álcázó füst védőréteg kifejlesztésében vett részt és </span><span>eljárást</span> dolgozott ki a <span>repülőgép</span><span>szárnyak jégmentesítésére</span><span>.</span> <span>Ez a kutatás</span> <span>oda vezetett, hogy</span> felfedezte a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1razj%C3%A9g"> <span>szárazjég</span></a> <span>és <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3d">jód</a> <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Ion">ionok</a></span> felhasználását mesterséges esőfelhők létrehozására alacsony hőmérsékletű nedves levegő esetén. Gyakran alkalmazzák <span>Ausztráliában és</span> </span>Kínában<span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><span>, bár mára az eljárás elavultnak tekinthető.</span></span></p> <p class="text-align-justify">1953-ban Langmuir bevezette a "kóros tudomány" ("<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Pathological_science" title="Pathological science">pathological science</a>") fogalmát, amely <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Tudom%C3%A1nyos_m%C3%B3dszer">tudományos módszerekkel</a> dolgozik, de tudatalatti vagy szubjektív hatásokkal fertőzött. Ellentétben a pszeudo- vagy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ltudom%C3%A1ny">áltudományokkal</a>, amelyek nem követnek tudományos módszereket. Eredetileg a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatodik_%C3%A9rz%C3%A9k">hatodik érzékre</a> és az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/UFO">UFO</a> kutatásokra gondolt, mára kibővült a lista a "<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Polywater" title="Polywater">polywater</a>"-rel (a víz kristályos szerkezete) és a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Hidegf%C3%BAzi%C3%B3">hidegfúzióval</a>.</p> <p><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir_House" title="Irving Langmuir House">Háza </a>Schenectady-ben, New York államban található, múzeumként működik és 1976 óta állami védelem alatt áll.</p> <h3> </h3> <h3><span id="Personal_life">Magánélete</span></h3> <p>1912-ben nősült, felesége Marion Mersereau (1883-1971). Két gyermeket fogadtak örökbe: Kenneth és Barbara néven.</p> <p class="text-align-justify">Rövid betegség után <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Woods_Hole,_Massachusetts" title="Woods Hole, Massachusetts">Woods Hole</a>-ban, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Woods_Hole,_Massachusetts" title="Woods Hole, Massachusetts">Massachusetts</a> államban halt meg szívinfarktusban 1957. augusztus 16-án. Halálhírét címlapon közölte le a <em><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/The_New_York_Times" title="The New York Times">The New York Times</a></em>.<sup id="cite_ref-14"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-14">[14]</a></sup></p> <p>Langmuir vallási nézetei szerint <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Agnoszticizmus">agnosztikus</a> volt.<sup id="cite_ref-15"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-15">[15]</a></sup></p> <h3> </h3> <h3><span id="In_fiction">Irodalom</span></h3> <p class="text-align-justify"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut" title="Kurt Vonnegut">Kurt Vonnegut</a> írót Langmuir inspirálta a képzeletbeli tudós, Dr. Felix Hoenikker megszemélyesítésében a <em><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Cat%27s_Cradle" title="Cat's Cradle">Cat's Cradle</a></em>.<sup id="cite_ref-The_Nation_16-0"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-The_Nation-16">[16]</a></sup> című novellájában. A 9-es jég, amely végül elpusztítja a világot, valójában szuper hűtött polimorf víz. Langmuir Vonnegut testvérével <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Bernard_Vonnegut" title="Bernard Vonnegut">Bernard Vonnegut</a>-tal<sup id="cite_ref-17"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-17">[17]</a></sup><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-17"> </a>dolgozott együtt.</p> <p class="text-align-justify"> </p> <h2><span id="Honors">Díjai</span></h2> <ul> <li>Fellow of the <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/American_Academy_of_Arts_and_Sciences" title="American Academy of Arts and Sciences">American Academy of Arts and Sciences</a> (1918)<sup id="cite_ref-AAAS_18-0"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-AAAS-18">[18]</a></sup></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Perkin_Medal" title="Perkin Medal">Perkin Medal</a> (1928)</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Nobel_Prize_in_Chemistry" title="Nobel Prize in Chemistry">Nobel Prize in Chemistry</a> (1932)</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Franklin_Medal" title="Franklin Medal">Franklin Medal</a> (1934)</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Faraday_Medal" title="Faraday Medal">Faraday Medal</a> (1944)</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/John_J._Carty_Award_for_the_Advancement_of_Science" title="John J. Carty Award for the Advancement of Science">John J. Carty Award</a> of the <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_National_Academy_of_Sciences" title="United States National Academy of Sciences">National Academy of Sciences</a> (1950)<sup id="cite_ref-Carty_19-0"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#cite_note-Carty-19">[19]</a></sup></li> <li>Mount Langmuir <a href="http://peakery.com/Mount-Langmuir/" rel="nofollow">[1]</a> <a href="http://maps.google.com/maps?q=Mount+Langmuir,+Alaska&amp;hl=en&amp;ll=61.33354,-146.99707&amp;spn=13.19567,39.067383&amp;t=h&amp;z=5&amp;vpsrc=6" rel="nofollow">[2]</a> (elevation 8022 ft / 2445m ) in Alaska is named after him (Chugach National Forest, Copper River, AK)</li> <li>Langmuir College, a residential college at <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Stony_Brook_University" title="Stony Brook University">Stony Brook University</a> in H-Quad, named for him in 1970 <a href="http://studentaffairs.stonybrook.edu/res/hquad.shtml" rel="nofollow">[3]</a> <a href="http://maps.google.com/maps?q=langmuir+college,+stony+brook,+ny&amp;hl=en&amp;ll=40.919585,-73.120161&amp;spn=0.002525,0.004769&amp;sll=61.33354,-146.99707&amp;sspn=13.19567,39.067383&amp;vpsrc=6&amp;t=h&amp;z=18" rel="nofollow">[4]</a></li> <li>grandson, Roger R Summerhayes, directed/wrote/produced/edited a 57-minute documentary in 1999 called <strong>Langmuir's World</strong> <a href="http://movies.nytimes.com/movie/177571/Langmuir-s-World/overview" rel="nofollow">[5]</a></li> </ul> <h2> </h2> <h2><span id="Patents">Szabadalmai</span></h2> <ul> <li>Langmuir, <a href="https://www.google.com/patents/US1180159" rel="nofollow">U.S. Patent 1,180,159</a>, "<em>Incandescent Electric Lamp</em>"</li> <li>Langmuir, <a href="https://www.google.com/patents/US1244217" rel="nofollow">U.S. Patent 1,244,217</a>, "<em>Electron-discharge apparatus and method of operating the same</em>"</li> <li>Langmuir, <a href="https://www.google.com/patents/US1251388" rel="nofollow">U.S. Patent 1,251,388</a>, "<em>Method of and apparatus for controlling x-ray tubes</em>"</li> </ul> <h2> </h2> <h2><span id="See_also">Lásd még</span></h2> <ul> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/18-Electron_rule" title="18-Electron rule">18-Electron rule</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir_House" title="Irving Langmuir House">Irving Langmuir House</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_isotherm" title="Langmuir isotherm">Langmuir isotherm</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_Trough" title="Langmuir Trough">Langmuir Trough</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_equation" title="Langmuir equation">Langmuir equation</a>, an equation that relates the coverage or adsorption of molecules on a solid surface to gas pressure or concentration of a medium above the solid surface at a fixed temperature</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_wave" title="Langmuir wave">Langmuir wave</a>, a rapid oscillation of the electron density in conducting media such as plasmas or metals</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir_states" title="Langmuir states">Langmuir states</a>, three-dimensional quantum states of Helium when both electrons move in phase on Bohr circular orbits and mutually repel</li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir%E2%80%93Blodgett_film" title="Langmuir–Blodgett film">Langmuir–Blodgett film</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Child-Langmuir_Law" title="Child-Langmuir Law">Child-Langmuir Law</a></li> <li><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Langmuir-Taylor_detector" title="Langmuir-Taylor detector">Langmuir-Taylor detector</a></li> </ul> <h2> </h2> <h2><span id="References">Referenciák</span></h2> <ol> <li id="cite_note-frs-1"> </li> </ol> <div dir="ltr" id="mw-content-text"> <ul> <li id="cite_note-frs-1"><cite>Taylor, H. (1958). "Irving Langmuir 1881-1957". <em><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Biographical_Memoirs_of_Fellows_of_the_Royal_Society" title="Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society">Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society</a></em>. <strong>4</strong>: 167. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1098%2Frsbm.1958.0015" rel="nofollow">10.1098/rsbm.1958.0015</a>.</cite></li> <li id="cite_note-2"> </li> <li id="cite_note-2">"Langmuir, Irving", in <em>Webster's Biographical Dictionary</em> (1943), Springfield, MA: Merriam-Webster.</li> <li id="cite_note-3"> </li> <li id="cite_note-3"><cite>Langmuir, Irving (June 1919). <a href="http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ja02227a002" rel="nofollow">"The Arrangement of Electrons in Atoms and Molecules"</a>. <em>Journal of the American Chemical Society</em>. <strong>41</strong> (6): 868–934. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1021%2Fja02227a002" rel="nofollow">10.1021/ja02227a002</a>.</cite></li> <li id="cite_note-4"> </li> <li id="cite_note-4"><cite id="CITEREFCoffey2008">Coffey, Patrick (2008). <em>Cathedrals of Science: The Personalities and Rivalries That Made Modern Chemistry</em>. Oxford University Press. pp. 134–146. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/International_Standard_Book_Number" title="International Standard Book Number">ISBN</a> <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Special:BookSources/978-0-19-532134-0" title="Special:BookSources/978-0-19-532134-0">978-0-19-532134-0</a>.</cite></li> <li id="cite_note-5"> </li> <li id="cite_note-5"><cite id="CITEREFSuits1962">Suits, C. Guy., ed. (1962), <em>Langmuir - The man and the scientist. Collected Works of Irving Langmuir</em>, <strong>12</strong>, Pergamon Press, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Amazon_Standard_Identification_Number" title="Amazon Standard Identification Number">ASIN</a> <a href="https://www.amazon.com/dp/B0007EIFMO" rel="nofollow">B0007EIFMO</a></cite> ASIN states author is Albert Rosenfeld; does not name an editor or state a volume.</li> <li id="cite_note-6"> </li> <li id="cite_note-6"><cite id="CITEREFRajvanshi2008"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Anil_K._Rajvanshi" title="Anil K. Rajvanshi">Rajvanshi, Anil K.</a> (July 2008), <a href="http://www.ias.ac.in/public/Downloads/reso_013_07_0619-0626.pdf" rel="nofollow">"Irving Langmuir - A Pioneering Industrial Physical Chemist"</a> (PDF), <em>Resonance</em>, <strong>13</strong> (7): 619–626, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1007%2Fs12045-008-0068-z" rel="nofollow">10.1007/s12045-008-0068-z</a></cite></li> <li id="cite_note-7"> </li> <li id="cite_note-7"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#CITEREFCoffey2008">Coffey 2008</a>, pp. 64–70</li> <li id="cite_note-8"> </li> <li id="cite_note-8"><cite>Anderson, J. M. (2002). "Irving Langmuir and the origins of electronics". <em>IEEE Power Engineering Review</em>. <strong>22</strong> (3): 38. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1109%2FMPER.2002.989191" rel="nofollow">10.1109/MPER.2002.989191</a>.</cite></li> <li id="cite_note-9"> </li> <li id="cite_note-9"><a href="http://www.plasmacoalition.org/what.htm" rel="nofollow">What is Plasma?</a> – Coalition for Plasma Science</li> <li id="cite_note-10"> </li> <li id="cite_note-10"><cite>Langmuir, Irving (September 1917). "The Constitution and Fundamental Properties of Solids and Liquids: II. Liquids". <em>Journal of the American Chemical Society</em>. <strong>39</strong> (9): 1848–1906. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1021%2Fja02254a006" rel="nofollow">10.1021/ja02254a006</a>.</cite></li> <li id="cite_note-11"> </li> <li id="cite_note-11"><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Irving_Langmuir#CITEREFCoffey2008">Coffey 2008</a>, pp. 128–131</li> <li id="cite_note-12"> </li> <li id="cite_note-12"><cite><a href="http://www.ieeeghn.org/wiki/index.php/Irving_Langmuir" rel="nofollow">"Irving Langmuir"</a>. <em>IEEE Global History Network</em>. IEEE. Retrieved 9 August 2011.</cite></li> <li id="cite_note-13"> </li> <li id="cite_note-13"><cite>Taylor, John (1930). "The Reflection of Beams of the Alkali Metals from Crystals". <em>Physical Review</em>. <strong>35</strong> (4): 375–380. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Bibcode" title="Bibcode">Bibcode</a>:<a href="http://adsabs.harvard.edu/abs/1930PhRv...35..375T" rel="nofollow">1930PhRv...35..375T</a>. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_object_identifier" title="Digital object identifier">doi</a>:<a href="https://dx.doi.org/10.1103%2FPhysRev.35.375" rel="nofollow">10.1103/PhysRev.35.375</a>.</cite></li> <li id="cite_note-14"> </li> <li id="cite_note-14"><cite>Staff writers (17 August 1957). <a href="http://select.nytimes.com/gst/abstract.html?res=F20A11FC385A177B93C5A81783D85F438585F9" rel="nofollow">"Dr. Irving Langmuir Dies at 76; Winner of Nobel Chemistry Prize"</a>. <em>The New York Times</em>. Retrieved 20 October 2008.</cite></li> <li id="cite_note-15"> </li> <li id="cite_note-15"><cite>Albert Rosenfeld (1961). <em>The Quintessence of Irving Langmuir</em>. Pergamon Press. p. 150. <q>Though Marion herself was not an assiduous churchgoer and had no serious objection to Irving's agnostic views, her grandfather had been an Episcopalian clergyman.</q></cite></li> <li id="cite_note-The_Nation-16"> </li> <li id="cite_note-The_Nation-16"><cite>Musil, Robert K. (2 August 1980). "There Must Be More to Love Than Death: A Conversation With Kurt Vonnegut". <em>The Nation</em>. <strong>231</strong> (4): 128–132. <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/International_Standard_Serial_Number" title="International Standard Serial Number">ISSN</a> <a href="https://www.worldcat.org/issn/0027-8378" rel="nofollow">0027-8378</a>.</cite></li> <li id="cite_note-17"> </li> <li id="cite_note-17"><a href="http://www.nytimes.com/1997/04/27/nyregion/bernard-vonnegut-82-physicist-who-coaxed-rain-from-the-sky.html" rel="nofollow">Bernard Vonnegut, 82, Physicist Who Coaxed Rain From the Sky</a>, NY Times, 27 April 1997.</li> <li id="cite_note-AAAS-18"> </li> <li id="cite_note-AAAS-18"><cite><a href="http://www.amacad.org/publications/BookofMembers/ChapterL.pdf" rel="nofollow">"Book of Members, 1780-2010: Chapter L"</a> (PDF). American Academy of Arts and Sciences. Retrieved 14 April 2011.</cite></li> <li id="cite_note-Carty-19"> </li> </ul> <div style="list-style-type:decimal;"> <ol> <li id="cite_note-Carty-19" value="19"><cite><a href="http://www.nasonline.org/site/PageServer?pagename=AWARDS_carty" rel="nofollow">"John J. Carty Award for the Advancement of Science"</a>. National Academy of Sciences. Retrieved 25 February 2011.</cite></li> </ol> </div> <h2> </h2> <h2><span id="External_links">Külső hivatkozások</span></h2> <ul> <li><a href="https://archive.org/search.php?query=%28%28subject%3A%22Langmuir%2C%20Irving%22%20OR%20subject%3A%22Irving%20Langmuir%22%20OR%20creator%3A%22Langmuir%2C%20Irving%22%20OR%20creator%3A%22Irving%20Langmuir%22%20OR%20creator%3A%22Langmuir%2C%20I%2E%22%20OR%20title%3A%22Irving%20Langmuir%22%20OR%20description%3A%22Langmuir%2C%20Irving%22%20OR%20description%3A%22Irving%20Langmuir%22%29%20OR%20%28%221881-1957%22%20AND%20Langmuir%29%29%20AND%20%28-mediatype:software%29" rel="nofollow">Works by or about Irving Langmuir</a> at <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Internet_Archive" title="Internet Archive">Internet Archive</a></li> <li><a href="http://pubs3.acs.org/journals/langd5/index.html" rel="nofollow">Langmuir Journal</a> ACS Chemistry Journal of Surfaces and Colloids</li> <li>"<em><a href="http://www.infoplease.com/ipa/A0767167.html" rel="nofollow">Langmuir, Irving</a></em>" Infoplease.com.</li> <li>" <em><a href="http://www.amasci.com/freenrg/balllg1.html" rel="nofollow">Irving Langmuir's Ball Lightning Tube</a></em>". Ball Lightning Page. <a href="http://www.amasci.com/" rel="nofollow">Science Hobbyist</a>.</li> <li>"<em><a href="http://www.harvardsquarelibrary.org/unitarians/images/WHITNEY6.JPG" rel="nofollow">Irving Langmuir</a> shows Whitney one of his inventions, the Pliotron tube. ca. 1920.</em>". <a href="http://www.harvardsquarelibrary.org/unitarians/whitney.html" rel="nofollow">Willis Rodney Whitney</a>: the "Father of basic research in industry".</li> <li><a href="http://www.cs.princeton.edu/%7Eken/Langmuir/langmuir.htm" rel="nofollow">"Pathological Science"</a> – noted lecture of 18 December 1953 at GE Labs</li> <li><a href="http://dx.doi.org/10.1021/ja02227a002" rel="nofollow">"The Arrangement of Electrons in Atoms and Molecules" JACS, Vol. 41, No. 6, 868.</a></li> <li><a href="http://dx.doi.org/10.1021/ja02242a004" rel="nofollow">"The adsorption of gases on plane surfaces of glass, mica and platinum" JACS, Vol. 40, No. 9, 1361.</a></li> <li><a href="http://www.ias.ac.in/resonance/Volumes/13/07/0619-0626.pdf" rel="nofollow">"Irving Langmuir a great physical Chemist"; Resonance, July 2008</a></li> <li><a href="http://osulibrary.oregonstate.edu/specialcollections/coll/pauling/bond/people/langmuir.html" rel="nofollow">Key Participants: Irving Langmuir</a> – <em>Linus Pauling and the Nature of the Chemical Bond: A Documentary History</em></li> <li><a href="http://www.nasonline.org/publications/biographical-memoirs/memoir-pdfs/langmuir-irving.pdf" rel="nofollow">National Academy of Sciences Biographical Memoir</a></li> </ul> </div> </div></div> </div> Mon, 26 Sep 2016 15:00:00 +0000 aziro 7 at http://www.plazmauniverzum.hu Kristian Birkeland http://www.plazmauniverzum.hu/birkeland <span class="field field-name-title field-formatter-string field-type-string field-label-hidden">Kristian Birkeland</span> <span class="field field-name-uid field-formatter-author field-type-entity-reference field-label-hidden"><span lang="" about="/user/10" typeof="schema:Person" property="schema:name" datatype="">aziro</span></span> <span class="field field-name-created field-formatter-timestamp field-type-created field-label-hidden">2016. 08. 29., h – 11:11</span> <div class="clearfix text-formatted field field-node--body field-formatter-text-default field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden has-single"><div class="field__items"><div class="field__item"><p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify"><strong>Kristian Olaf Bernhard Birkeland</strong> <strong><img alt="Kristian Birkeland" data-entity-type="file" data-entity-uuid="350f54fd-da14-4df6-8561-63f91ae7b281" src="/sites/default/files/inline-images/birkeland1.jpg" class="align-left" /></strong>(1867. december 13. - 1917. június 15.) norvég tudós, akit az "első űrkutatóként" emlegetnek, valamint a laboratóriumi- és űrplazma kutatás apjaként tartanak számon. Talán a legtöbben a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Sarki_f%C3%A9ny">sarki fény</a> (aurora borealis) kutatásával kapcsolatos tudományos munkásságáért ismerik, amelyet <a href="http://www.plasma-universe.com/Terrella">Terella</a> nevű mágnesezett gömbje segítségével végzett. Birkeland találta fel az elektromágneses ágyút, kifejlesztette a műtrágya elektromos előállításának módját. Az Oszlói Egyetemen 31 éves korára fizika professzori megbízást kapott.</p> <p class="text-align-justify">Legfontosabb asztrofizikai kutatásait a következő témákban publikálta: katód sugarak[5], sarki fény[6], üstökösök[7], a Nap és napfoltok[8], a bolygók és holdak eredete[9], földmágnesesség[10].</p> <p class="text-align-justify">Néhány egyéb tudományos publikációi közül[2]: <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrom%C3%A1gneses_mez%C5%91">Poynting-vektor</a> származtatásával kapcsolatos publikációi, Maxwell egyenleteinek első teljes megoldása[11], elsőként kutatta a töltött részecskesugarakat, hasznosította az "elektromágneses tömeg" elméletet (longitudinal mass), megalkotta az első fólia diódákat (foil diode), úttörő kutatásokat végzett elektromos kisülések fényképezésével kapcsolatban, támogatta a űreszközök töltött részecske meghajtásának kutatását, megalapította a Norsk Hydro nitrogén műtrágya üzemet (a Birkeland-Eyde módszerrel állítottak elő kálium nitrátot), 10kg tömegű lőszer kilövésére képes elektromágneses sínágyút készített és megalapította a Birkeland lőfegyver gyártó cégét (Birkeland's Firearms), előre jelezte a nagy energiájú kozmikus sugarakat (1911-ben fedezték fel), amelyek számításai szerint több milliárd elektoron volt energiát is elérhetnek. Szabadalmaztatta az elektromágneses ágyút[12], a szilárd margarint és hallást segítő készüléket is.<br /> 1969-ben a Föld légkörében felfedezett elektromos vezető szálakat tiszteletképpen <a href="http://www.plasma-universe.com/Birkeland_current">Birkeland áramoknak</a> nevezték el[13].</p> <h4 class="text-align-justify"><img alt="Terella" data-entity-type="file" data-entity-uuid="3f4bcdd3-1d8f-4e05-9d3e-580f0d5e4a6a" src="/sites/default/files/inline-images/256px-Fig-262.jpg" class="align-left" />A sarki fény vizsgálata</h4> <p class="text-align-justify"><img alt="Kristian Birkeland" data-entity-type="file" data-entity-uuid="20103d7e-1eaf-4b8b-aeea-7ac5adc9250c" src="/sites/default/files/inline-images/Kristian_Birkeland2.jpg" class="align-right" />Matematika tanárának bátorítására vásárolt egy rúdmágnest és elolvasta <a href="http://energiapedia.hu/william-gilbert">William Gilbert</a> (1544-1603) természettudós könyvét a Föld mágnesességének tanulmányozásáról. Birkeland híres Terella gömbje természetesen mágneses <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Magnetit">mágnesvasércből (magnetit)</a> készült. Gilbert úgy vélte, hogy a Föld egy rúdmágneshez hasonlít amelynek mágnesessége valahogy összefügg az elektromossággal.</p> <p class="text-align-justify">Birkeland szervezett néhány felfedező expedíciót Norvégia északi, magas földrajzi szélességű területére, ahol a sarki fény alatt a mágneses mező adatainak megfigyelési hálózatát hozták létre. Az 1899-1900 között végzett mérések eredményeként a norvég sarki expedíciók határozták meg először az elektromos áramok globális mintázatát a sarki régióban. A <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6ntgensug%C3%A1rz%C3%A1s">röntgen sugárzás</a> felfedezése után megépítette vákuumkamráját, ahol a mágnesesség hatását vizsgálta a katód sugárzásra. A képen az egyik kísérlet látható, a vizsgáló vákuumkamrában felfüggesztett gömb a Földet modellezi. A berendezés stilizál képe került a 200 Koronás bankjegyre. Birkeland felfedezte, hogy a Terellára irányított elektronsugár eltérítődik a pólusok felé és gyűrűt képez. A kísérlet eredményéből vonta le Birkeland a következtetést, hogy a sarki fény is hasonlóképpen jön létre. Felállított egy elméletet arról, hogy a napfoltokon keresztül a Napból kilépő nagy energiájú elektronokat a Föld mágneses tere eltéríti a sarkok irányába, szabad szemmel is látható sarki fényt hozva létre.</p> <p class="text-align-justify">Birkeland nem kevesebb, mint kilenc alkalommal kapott jelölést Nobel díjra.<br />  </p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Terella" data-entity-type="file" data-entity-uuid="a608f035-167d-4457-9502-2baef56f8f17" src="/sites/default/files/inline-images/600pxfig255bbh4.jpg" /> <figcaption>Terella készülék</figcaption> </figure> <h4 class="text-align-justify">Elektromágneses ágyú</h4> <p class="text-align-justify"><br /> Lásd még: <a href="http://ieeexplore.ieee.org/xpl/freeabs_all.jsp?arnumber=24611">A. Egeland, "Birkeland's electromagnetic gun: a historical review", IEEE Transactions on Plasma Science, Apr 1989, Volume: 17, Issue: 2, page(s): 73-82, ISSN: 0093-3813. </a></p> <a href="http://plazmauniverzum.hu/sites/plazmauniverzum.hu/files/Electromagnetic-gun.jpg"><img alt="Elektromágneses ágyú" data-entity-type="file" data-entity-uuid="bfb69b75-db0f-4120-839c-a39097593355" src="/sites/default/files/inline-images/Electromagnetic-gun.jpg" class="align-center" /></a> <p class="text-align-justify">Birkeland kísérleteinek a finanszírozási kérdések jelentették a legfőbb akadályt. Felismerve, hogy a technológiai találmányai hozhatnak bevételt számára, kifejlesztett egy elektromágneses elven működő ágyút. A 1900-ban szabadalmaztatta találmányát, amit ma elektromágneses sínágyúnak hívunk. Megalapította néhány befektetővel lőfegyver gyártó cégét. A sínágyú működött ugyan, de nem érte el a megjósolt 600 m/s torkolati sebességet. A legtöbb, amit a legnagyobb készülékkel el tudott érni, mindössze 100 m/s volt, a lövedéket csak kiábrándító 1 km-re tudta kilőni. Így átnevezte a készüléket légi torpedónak és tartott egy a bemutatót azzal a kifejezett céllal, hogy eladja a céget. A bemutatón azonban az egyik tekercs zárlatos lett és hatalmas indukciós ívet húzott nagy zaj, lángok és füst kíséretében. Ez volt az első meghibásodása a Birkeland által épített kilövő szerkezeteknek. Könnyen ki lehetett volna javítani a tekercset és új bemutatót tartani, de a sors beavatkozott Sam Eyde mérnök képében.</p> <p class="text-align-justify">Egy héttel később egy vacsorán, Eyde azt mondta Birkeland-nak, hogy ipari igény lenne arra, hogy a legnagyobb villámot lehozták a földre annak érdekében, hogy műtrágyát állítsanak elő. Birkeland határozott válasza ez volt: Meg tudom csinálni! Nem tett több kísérletet arra, hogy eladja a lőfegyver gyártó cégét, hanem Eyde-vel dolgozott addig, amíg megépített egy plazma ív készüléket a nitrogén megkötési folyamathoz. A páros kidolgozott egy olyan prototípus kemence tervet, amely átalakítható volt gazdaságilag életképes nagyszabású gyártási folyamatra. Birkeland ezáltal megtalálta a megfelelő forrást annak finanszírozása, ami igazán érdekelte: a kutatásnak.<br /> <br /> Az a tény, hogy a Birkeland üzleti partnerként csatlakozott Eyde-hez lehetett az egyik oka, amiért Birkeland nem nyerte el a munkásságáért a Nobel-díjat. Eyde azt akarta, hogy együtt jelöljék Birkeland-al, de a Nobel-díj célja az, hogy az eredeti ötletet elismerje el, nem pedig annak kereskedelmi alkalmazást. Ennek eredményeként jöhetett létre az esetlegesen vitatott jelölés - kombinálva az abban az időben Svédország és Norvégia között fennálló kényes kapcsolattal - okozhatta, hogy a bizottság nem javasolta díjazásra.</p> <h4 class="text-align-justify"> </h4> <h4 class="text-align-justify">Kozmikus elméletek</h4> <p class="text-align-justify">Birkeland volt az első, aki 1913-ban előre jelezte a plazma gyakori jelenlétét a világűrben. "Úgy tűnik, hogy a mi nézőpontunkból szemlélve természetes, hogy az egész Világűr tele van elektronokkal és minden fajta repülő elektromos ionokkal. Feltételezhetjük, hogy minden egyes csillagrendszer a fejlődése során töltött részecskéket bocsát ki. A feltételezés nem ésszerűtlen, ha belegondolunk, hogy Univerzumban található anyag nagy részét nem a naprendszerekben vagy ködökben, hanem az "üres" területeken található." írta. [15]</p> <p class="text-align-justify">Valószínűleg Birkeland volt az első, aki sikeresen előre jelezte 1916-ban a napszél létezését - ahogy az elektromos mező gyorsítja a töltött részecskéket. "Fizikai nézőpontból az a legvalószínűbb, hogy ezek az új nap sugarak nem kizárólag negatív, vagy pozitív töltésűek, hanem mindkettő egyszerre" -  más szóval, a napszél negatív és pozitív ionokból áll.[16]</p> <p class="text-align-justify"> </p> <figure role="group" class="caption caption-img align-center"> <img alt="Terella" data-entity-type="file" data-entity-uuid="642a01ae-644e-4e22-98cc-99f0741cc811" src="/sites/default/files/inline-images/Fig-259.jpg" /> <figcaption>Birkeland terelláján jól megfigyelhetők a poláris kiülés sugarai. Forrás: "<a href="http://www.plasma-universe.com/Texts:On_Possible_Electric_Phenomena_in_Solar_Systems_and_Nebulae">On Possible Electric Phenomena in Solar Systems and Nebulae</a>" (259-es kép)<br />  </figcaption> </figure> <p class="text-align-justify">Birkeland azt állította, hogy a sarki elektromos áramok - amelyeket manapság "<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Electrojet">elektrojet</a>"-eknek hívnak - hozzákapcsolódnak azoknak az áramoknak a rendszeréhez, amelyek a geomágneses vonalak mentén haladnak a sarki régió irányába és visszafelé. Ábrát is készített a mágneses tér geometriáját követő áramokról a "<a href="https://www.plasma-universe.com/The_Norwegian_Aurora_Polaris_Expedition_1902-1903_(Book)">The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</a>" (A norvégiai sarki fény expedíció) című könyvébe. Az ábra másolata a bankjegy hátoldalának jobb alsó sarkába került. A könyvben külön fejezetet kaptak a földi mágneses viharok, a viharok kapcsolata a Nappal, a Nap keletkezése, az üstökösök és a Szaturnusz gyűrűi is.<br /> Birkeland elképzelése a mágneses tér geometriáját követő áramokról negyed évszázados vita forrása lett, mert a létezésüket nem lehetett csak földi telepítésű műszerekkel, az ionoszférán belülről igazolni.</p> <p class="text-align-justify">Az abszolút bizonyítékra 1963-ig kellett várni, amelyet az Amerikai Haditengerészet navigációs műholdjának mérési adatai szolgáltattak. Az 1963-ban felbocsátott navigációs műhold fedélzeti magnetométere szinte minden áthaladáskor mágneses zavarokat észlelt a sarki régiók felett.</p> <p class="text-align-justify">Eleinte a mágneses zavarokat hidromágneses hullámokként azonosították, de hamar kiderült, hogy a mágneses tér geometriáját követő áramoktól származnak. Az első teljes térkép a poláris Birkeland áramok statisztikai elhelyezkedéséről 1974-ben A.J. Zmuda és J.C. Armstrong munkája nyomán jött létre, amelyet tovább finomított T. Iijima és T.A. Potemra 1976-ban a műholdas mágneses mérési adatok felhasználásával.</p> <h4 class="text-align-justify"> </h4> <h4 class="text-align-justify">Personal life</h4> <p class="text-align-justify">Kristian Birkeland 1867. december 31-én született a Norvég Christiania városában (mai nevén Oslo), Reinert Tønnesen Birkeland (1838–1899) és felesége Ingeborg Susanne Ege 1841-1913) kisebbik fiaként. Idősebb testvére Tønnes. Egyik unokatestvére, Richard Birkeland (1879–1928) az alkalmazott matematika professzora lett. A család földműveléssel foglalkozott és a Dél-Norvégiai Birkelandról származott.</p> <p class="text-align-justify">Iskolái befejeztével Birkeland 1885-től az Oslói Egyetemen két évig matematikát és kémiát tanult, majd elméleti fizikára váltott. 1890-ben szerezte meg a Candidatus Realium tudományos fokozatot. Két évvel később kutatási asszisztensként ösztöndíjat kapott. Híres külföldi kutatóknál folytatta tanulmányait, mint a francia fizikus <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Henri_Poincar%C3%A9">Henri Poincaré</a>, a svájci fizikus <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Lucien_de_la_Rive">Lucien De La Rive</a> és <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Edouard_Sarasin">Edouard Sarasin</a>. Az elektromágneses hullámok energiaátvitelét tanulmányozta [4].</p> <p class="text-align-justify">Kristian viszonylag későn nősült (37 évesen) 1905, májusában. Feleségétől, <a href="https://www.geni.com/people/Ida-Charlotte-Augusta-Birkeland/6000000007770599702"> Ida Charlotte Hammer-től</a> nem született gyermeke, tudományos elfoglaltsága miatt 1911-ben elváltak<sup>[18]</sup>.</p> <p class="text-align-justify"> </p> <h4 class="text-align-justify">Idézetek</h4> <p style="margin: 0.5em 0px; line-height: 22.4px; color: rgb(37, 37, 37); font-family: sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(255, 255, 255);"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><em><span>Az tűnik a legtermészetesebbnek a következtetések levonása után, ha</span> <span>azt feltételezzük, hogy</span> <span>az egész</span> Világűr<span> tele van</span> <span>elektronokkal és</span> <span>mindenféle repülő elektromos ionokkal</span><span>.</span></em> <span>-</span> <span>Kristian</span> <span>Birkeland</span></span></p> <p style="margin: 0.5em 0px; line-height: 22.4px; color: rgb(37, 37, 37); font-family: sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(255, 255, 255);"><span id="result_box" lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><em><span>Nagyon kevés</span> <span>magányos</span> <span>úttörőnek</span> sikerül olyan<span> magas helyre eljutnia, ahol még senki sem járt </span><span>.</span> <span>.</span> <span>. ők </span><span>hozzák létre</span> <span>az emberiség életkörülményeit </span></em></span><span lang="hu" xml:lang="hu" xml:lang="hu"><em><span>és</span> <span>a többség</span> az ő munkájukból <span>él</span></em><span><em>.</em> - </span><span>Kristian</span> <span>Birkeland</span></span></p> <p style="margin: 0.5em 0px; line-height: 22.4px; color: rgb(37, 37, 37); font-family: sans-serif; font-size: 14px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px; -webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: rgb(255, 255, 255);"> </p> <p> </p> <figure role="group" class="caption caption-img"> <img alt="Banknote" data-entity-type="file" data-entity-uuid="53703d17-e989-4f4f-ad66-dc519f56bf1a" src="/sites/default/files/inline-images/Kristian-birkeland-bank-note-front.jpg" /> <figcaption>200 Korona bankjegy Birkeland portréjával és a Terella készülék stilizált rajzával (balra)</figcaption> </figure> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify"> </p> <h2><span id="Footnotes">Lábjegyzet</span></h2> <div> <ol> <li id="cite_note-1"><a href="http://www.springeronline.com/sgw/cda/frontpage/0,11855,5-10100-72-39144987-0,00.html" rel="nofollow">Kristian Birkeland, The First Space Scientist</a> (2005) [<a href="http://www.plasma-universe.com/Special:BookSources/1402032935">ISBN 1-4020-3293-5</a>] by Egeland, Alv, Burke, William J. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED (<a href="http://www.springerlink.com/content/g71245/?p=e096d37a805a40c0ac9f68f11f355db6&amp;pi=19" rel="nofollow">Contents</a>)</li> <li>A. L. Peratt; C.-G. Fälthammar, N. Rynn, "Guest Editorial: Plasma Experiments in the Laboratory and in Space" <em>IEEE Transactions on Plasma Science</em> <a href="http://ieeexplore.ieee.org/xpl/tocresult.jsp?isYear=1992&amp;isnumber=5186&amp;Submit32=Go+To+Issue" rel="nofollow">Vol. 20 No.6</a> (Dec 1992) <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED (<a href="http://plasmascience.net/tpu/downloads/TPUeditorial.1992.pdf" rel="nofollow">full text</a>) <span title="Text available online">FULL TEXT PDF</span></li> <li>Kristian Birkeland, <a href="http://www.plasma-universe.com/The_Norwegian_Aurora_Polaris_Expedition_1902-1903_%28Book%29" title="The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903 (Book)">The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</a>, Publ. H. Aschehoug &amp; Co. Section 1 publ. 1908, Section 2 publ. 1913. <a href="http://search.live.com/results.aspx?q=&amp;scope=books#q=The%20Norwegian%20Aurora%20Polaris%20Expedition&amp;filter=all&amp;t=Q5OvOPJ2hZwDcC2146-eIw" rel="nofollow">Online in full</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>A. Egeland, E. Leer, "<a href="http://ieeexplore.ieee.org/xpls/abs_all.jsp?isnumber=4316609&amp;arnumber=4316617&amp;count=41&amp;index=7" rel="nofollow">Professor Kr. Birkeland: His Life and Work</a>", in <em>IEEE Transactions on Plasma Science</em> Vol 14 No. 6 Dec 1986, p. 666-677, ISSN: 0093-3813 <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>"<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k30799" rel="nofollow">Sur un spectre des rayons cathodiques</a>" <span title="Text available online">FULL TEXT</span> (On a spectrum of the cathode rays;) (1896) <em>Comptes rendus hebdomadaires des séance de I'Academie des sciences</em>, T. 123, 492-495. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>"<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3112q" rel="nofollow">Calcul des lignes d'intensités égales dans la lumière zodiacal</a>" <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED (Calculation of the lines of equal intensities in the zodiacal light) (1914) Birkeland et Skolem, Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences, T. 159, 495-497. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li><a href="http://www.plasma-universe.com/The_Norwegian_Aurora_Polaris_Expedition_1902-1903_%28Book%29" title="The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903 (Book)">The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</a> Part II, Chapter 5. Is It Possible To Explain Zodiacal Light, Comets' Tails, And Saturn's Ring By Means Of Corpuscular Rays? (1913) <span title="Academic Book">ACADEMIC</span> BOOK <a href="http://www.plasma-universe.com/texts/1913-birkeland-comet-tails.pdf" rel="nofollow">Section 124. Comet Tails</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>"<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3106p/f936.table" rel="nofollow">Le soleil et ses taches</a>" <span title="Text available online">FULL TEXT</span> (The Sun and its spots). (1911) <em>Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences</em>, T. 153, 456-459. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>"<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k31089" rel="nofollow">Sur l'origine de planètes et de leurs satellites</a>" <span title="Text available online">FULL TEXT</span> (On the origin of planets and their satellites) (1912) <em>Comptes rendus hebdomadaires des séances de l'Académie des sciences</em>, T. 155, 892-895. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>"<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k31103" rel="nofollow">Sur la conservation et l'origine du magnetisme terrestre</a>" <span title="Text available online">FULL TEXT</span> (On the conservation and origin of terrestrial magnetism). <em>Comptes rendus hebdomadaires des séances de I'Académie des sciences</em>, T. 157, 275-277. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>Kr. Birkeland, "<a href="http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k3076c" rel="nofollow">Solution generale des equations de Maxwell pour un milieu absorbant homogene et isotrope</a>" <span title="Text available online">FULL TEXT</span> <em>Comptes Rendus</em> (Paris), vol. CXXI, 1895. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>US Patent number   754637 (1902) <a href="http://www.google.com/patents?id=9WNaAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Electromagnetic Gun</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>* Schield, M. A.; Freeman, J. W.; Dessler, A. J., (1969) "<a href="http://adsabs.harvard.edu/cgi-bin/nph-bib_query?bibcode=1969JGR....74..247S&amp;db_key=PHY&amp;data_type=HTML&amp;format=&amp;high=42ca922c9c12287" rel="nofollow">A Source for Field-Aligned Currents at Auroral Latitudes</a>", <em>Journal of Geophysical Research</em>, Vol. 74, p.247. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>"Electromagnetic Gun", US Patent <a href="http://www.google.com/patents?id=9WNaAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">number 754637</a></li> <li>Kristian Birkeland, <a href="http://www.plasma-universe.com/The_Norwegian_Aurora_Polaris_Expedition_1902-1903_%28Book%29" title="The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903 (Book)">The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</a>, Publ. H. Aschehoug &amp; Co. Section 1 publ. 1908, Section 2 publ. 1913. <a href="http://search.live.com/results.aspx?q=&amp;scope=books#q=The%20Norwegian%20Aurora%20Polaris%20Expedition&amp;filter=all&amp;t=Q5OvOPJ2hZwDcC2146-eIw" rel="nofollow">Online in full</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span> p.720</li> <li>Kristian Birkeland, "Are the Solar Corpuscular Rays that penetrate the Earth's Atmosphere Negative or Positive Rays?" Videnskapsselskapets Skrifter, I Mat -- Naturv. Klasse No.1, Christiania, 1916.</li> <li>Professor Alf Egeland, "<a href="http://www.fys.uio.no/plasma/historie/birkeland/" rel="nofollow">Olav Christian Bernhard Birkeland</a>", Web site, Research group for Plasma and Space Physics, University of Oslo</li> <li>Lucy Jago, <em><a href="http://www.lucyjago.com/welcome/" rel="nofollow">The Northern Lights: The True Story of the Man Who Unlocked the Secrets of the Aurora Borealis</a></em> (2001) [<a href="http://www.plasma-universe.com/Special:BookSources/0375409807">ISBN 0-375-40980-7</a>]</li> </ol> </div> <div dir="ltr" id="mw-content-text"> <h2><span id="References">Referenciák</span></h2> <h3><span id="External_links">Külső hivatkozások</span></h3> <ul> <li><a href="http://www.norgesbank.no/sedler_og_mynt/200kr.html" rel="nofollow">The NOK 200 note with Kristian Brikeland (Norwegian)</a> <a href="http://www.norgesbank.no/english/notes_and_coins/200kr.html" rel="nofollow">(English)</a></li> <li><a href="http://www.catastrophism.com/texts/birkeland/" rel="nofollow">On Possible Electric Phenomena in Solar Systems and Nebulae</a>, Extract from The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</li> <li><a href="http://www.tekniskmuseum.no/no/forskning/birkeland/birkeland.htm" rel="nofollow">Kristian Olaf Bernhard Birkeland</a> at <a href="http://www.tekniskmuseum.no/eng/ehoved.htm" rel="nofollow">The Norwegian Museum of Science and Technology</a></li> </ul> <p> </p> <h3><span id="Books">Könyvek</span></h3> <ul> <li>Kristian Birkeland, <a href="http://www.plasma-universe.com/The_Norwegian_Aurora_Polaris_Expedition_1902-1903_%28Book%29" title="The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903 (Book)">The Norwegian Aurora Polaris Expedition 1902-1903</a>, Publ. H. Aschehoug &amp; Co. Section 1 publ. 1908, Section 2 publ. 1913. <a href="http://search.live.com/results.aspx?q=&amp;scope=books#q=The%20Norwegian%20Aurora%20Polaris%20Expedition&amp;filter=all&amp;t=Q5OvOPJ2hZwDcC2146-eIw" rel="nofollow">Online in full</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li><a href="http://www.springeronline.com/sgw/cda/frontpage/0,11855,5-10100-72-39144987-0,00.html" rel="nofollow">Kristian Birkeland, The First Space Scientist</a> (2005) [<a href="http://www.plasma-universe.com/Special:BookSources/1402032935">ISBN 1-4020-3293-5</a>] by Egeland, Alv, Burke, William J. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED (<a href="http://www.springerlink.com/content/g71245/?p=e096d37a805a40c0ac9f68f11f355db6&amp;pi=19" rel="nofollow">Contents</a>)</li> <li><a href="http://www.lucyjago.com/welcome/" rel="nofollow">The Northern Lights: The True Story of the Man Who Unlocked the Secrets of the Aurora Borealis</a> (2001) [<a href="http://www.plasma-universe.com/Special:BookSources/0375409807">ISBN 0-375-40980-7</a>] by Lucy Jago</li> </ul> <h3><span id="Articles">Cikkek</span></h3> <div> <ul> <li><a href="http://www.plasma-universe.com/Kristian_Birkeland_bibliography" title="Kristian Birkeland bibliography">Kristian Birkeland bibliography</a></li> <li><a href="http://ams.allenpress.com/perlserv/?request=get-abstract&amp;doi=10.1175%2F1520-0493%281917%2945%3C300a:KB%3E2.0.CO%3B2&amp;ct=1" rel="nofollow">Kristian Birkeland, 1867–1917</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span>, Monthly Weather Review, Article: pp. 300–300 (reprinted from <em>Nature</em>, London, June 31,1917, 99: 349.1) <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li><a href="http://adsabs.harvard.edu/cgi-bin/nph-bib_query?bibcode=1997gash.conf..107P&amp;db_key=PHY&amp;data_type=HTML&amp;format=&amp;high=42ca922c9c26415" rel="nofollow">The contributions of Kristian Birkeland to space physics</a> (1997), Potemra, T. A., <em>Geomagnetism and Aeronomy with Special Historical Case Studies</em>. IAGA Newsletters 29/1997. Sponsored by the Interdivisional Commission on History IAGA, and the Historical Commission on History of the German Geophysical Society. Edited by Wilfried Schröder. ISSN 0179-5658. Published by IAGA, Germany, 1997, p.107 <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li><a href="http://dx.doi.org/10.1888/0333750888/5443" rel="nofollow">Birkeland, Kristian (1868-1917)</a> (2001) Murdin, P. in <em>Encyclopedia of Astronomy and Astrophysics, Edited by Paul Murdin, article 5443</em></li> <li>J. A. Harker, "<a href="https://archive.org/stream/nature9219131914lock#page/130/mode/2up" rel="nofollow">Solar Electrical Phenomena</a>", <em>Nature</em> 92, 131-132 (02 October 1913)</li> <li><a href="http://adsabs.harvard.edu/cgi-bin/nph-abs_connect?db_key=AST&amp;sim_query=YES&amp;aut_xct=NO&amp;aut_logic=OR&amp;obj_logic=OR&amp;author=&amp;object=&amp;start_mon=&amp;start_year=&amp;end_mon=&amp;end_year=&amp;ttl_logic=OR&amp;title=birkeland&amp;txt_logic=OR&amp;text=&amp;nr_to_return=100&amp;start_nr=1&amp;jou_pick=ALL&amp;ref_stems=&amp;data_and=ALL&amp;group_and=ALL&amp;start_entry_day=&amp;start_entry_mon=&amp;start_entry_year=&amp;end_entry_day=&amp;end_entry_mon=&amp;end_entry_year=&amp;min_score=&amp;sort=SCORE&amp;data_type=SHORT&amp;aut_syn=YES&amp;ttl_syn=YES&amp;txt_syn=YES&amp;aut_wt=1.0&amp;obj_wt=1.0&amp;ttl_wt=0.3&amp;txt_wt=3.0&amp;aut_wgt=YES&amp;obj_wgt=YES&amp;ttl_wgt=YES&amp;txt_wgt=YES&amp;ttl_sco=YES&amp;txt_sco=YES&amp;version=1" rel="nofollow">More articles from the NASA Astrophysics Data System</a></li> <li>Sydney Borowitz, "<a href="http://www.springerlink.com/index/L78281356833713J.pdf" rel="nofollow">The Norwegian and the Englishman</a>", <em>Physics in Perspective</em>, Volume 10, Issue 3, pp.287-294 <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>A. Egeland, E. Leer, "<a href="http://ieeexplore.ieee.org/xpls/abs_all.jsp?isnumber=4316609&amp;arnumber=4316617&amp;count=41&amp;index=7" rel="nofollow">Professor Kr. Birkeland: His Life and Work</a>", in <em>IEEE Transactions on Plasma Science</em> Vol 14 No. 6 Dec 1986, p. 666-677, ISSN: 0093-3813 <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>A. Egeland, "<a href="http://md1.csa.com/partners/viewrecord.php?requester=gs&amp;collection=TRD&amp;recid=A8445752AH&amp;q=&amp;uid=788003575&amp;setcookie=yes" rel="nofollow">Kristian Birkeland - The man and the scientist</a>", in <em>Magnetospheric currents</em> Chapman Conference, Irvington, VA; United States; 5-8 Apr. 1983. pp. 1-16. 1984</li> <li>A. Egeland, "<a href="http://ieeexplore.ieee.org/xpl/freeabs_all.jsp?arnumber=24611" rel="nofollow">Birkeland's electromagnetic gun: a historical review</a>", IEEE Transactions on Plasma Science, Apr 1989, Volume: 17, Issue: 2, page(s): 73-82, ISSN: 0093-3813. <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED</li> <li>Witkowski Nicolas, "<a href="http://www.larecherche.fr/arch/01/09" rel="nofollow">Kristian Birkeland, prophète électromagnétique</a>" (Kristian Birkeland, the prophet of electromagnetism), Recherche N°345 - Septembre 2001, ISSN 0029-5671</li> <li>Witkowski Nicolas, "<a href="http://www.larecherche.fr/special/hs/somhs15.html" rel="nofollow">Kristian Birkeland, fabricant d'aurores boréales</a>" (Un physicien norvégien reproduit en laboratoire les effets du vent solaire), Sommaire, Hors série n°15 - Soleil</li> <li><em>Northern Lights</em> by Lucy Jago, <a href="http://www.iop.org/EJ/article/0031-9120/37/3/604/pe23m4.pdf?request-id=NtEUt2um3BGqZGTF2wi7Kg" rel="nofollow">reviewed by David Smith</a> in <em>Physics Education</em>, May 2002, p.269 <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>"<a href="http://www.hydro.com/en/About-Hydro/Our-history/1900---1917/1905-Three-remarkable-men/" rel="nofollow">1905: Three remarkable men (Kristian Birkeland, Sam Eyde and Marcus Wallenberg)</a>", Norsk Hydro ASA Web site</li> <li>Roger Smith, "<a href="http://physicsworld.com/cws/article/print/2377" rel="nofollow">The quest for the Northern Lights</a>" (review of <em>The Northern Lights</em> by Lucy Jago) at physicsworld.com Sep 1, 2001 <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>"<a href="http://query.nytimes.com/gst/abstract.html?res=9906E0DF1330E733A2575BC0A9639C946397D6CF" rel="nofollow">A New Electric Gun</a>" (Prof. Birkeland's Invention May Be Able to Throw Two Tons Ninety Miles), <em>New York Times</em>, May 8, 1902</li> <li>"<a href="http://query.nytimes.com/gst/abstract.html?res=9A00E0DA133BE633A25750C2A9649C946296D6CF" rel="nofollow">Pictures Universe Electrified Space</a>" (Prof. Birkeland of Norway Holds That Suns and Stars Are Charged Negatively), <em>New York Times</em>, February 23, 1913,</li> <li>"<a href="http://query.nytimes.com/gst/abstract.html?res=9906E5D61530E733A2575BC2A9649C946397D6CF" rel="nofollow">Electro-Magnetic Cannon</a>]", <em>New York Times</em> February 28, 1902 (81 words)</li> <li>Peratt, Anthony L., "<a href="http://adsabs.harvard.edu/abs/1985S&amp;T....69..389P" rel="nofollow">Birkeland and the Electromagnetic Cosmology</a>", <em>Sky and Telescope</em>, volume 69, page 389. (<a href="http://plasmascience.net/tpu/downloads/BirkelandCosmology.pdf" rel="nofollow">full text</a>) <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>Potemra, T. A.; Dessler, A. J., "<a href="http://adsabs.harvard.edu/abs/1995EOSTr..76..174P" rel="nofollow">Space scientist honored on Norwegian currency</a>" (1995) <em>Eos</em>, Transactions American Geophysical Union, Volume 76, Issue 17, p. 174-174 <span title="Refereed article">PEER</span> REVIEWED (<a href="http://www.fys.uio.no/plasma/english/texts/birkeland/index.html" rel="nofollow">Full text</a>) <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> </ul> </div> <h3><span id="Other_Articles">Egyéb cikkek</span></h3> <ul> <li>C. Chree, "Kristian Birkeland 1867–1917", <em>Monthly Weather Review</em>, June 1917, Volume 45 Issue 6, p.300 (<a href="http://journals.ametsoc.org/doi/abs/10.1175/1520-0493%281917%2945%3C300a%3AKB%3E2.0.CO%3B2" rel="nofollow">ref</a>)</li> <li>"Birkeland's Theory of the Zodiacal Light", <em>Monthly Weather Review</em>, April 1914, Volume 42 Issue 4 , pp.209–211. (<a href="http://journals.ametsoc.org/doi/abs/10.1175/1520-0493%281914%2942%3C209%3ABTOTZL%3E2.0.CO%3B2" rel="nofollow">ref</a>)</li> <li>John A. Anderson, Ph. D., "The Work of Prof. Carl Störmer on Birkeland's Theory of the Aurora Borealis", <em>Monthly Weather Review</em>, May 1908, Volume 36 Issue 5, pp.129–131 (<a href="http://journals.ametsoc.org/doi/abs/10.1175/1520-0493%281908%2936%3C129%3ATWOPCS%3E2.0.CO%3B2" rel="nofollow">ref</a>)</li> <li>"Biographical sketch of Kr. Birkeland", <em>Terrestrial Magnetism and Atmospheric Electricity</em>, Volume 14, Issue 2, pages 84–84a, June 1909 (<a href="http://onlinelibrary.wiley.com/wol1/doi/10.1029/TE014i002p00084/abstract" rel="nofollow">ref</a>)</li> </ul> <h3><span id="Patents">Szabadalmak</span></h3> <ul> <li>1902, US Patent number   754637, <a href="http://www.google.com/patents?id=9WNaAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Electromagnetic Gun</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1902, US Patent number   772862, <a href="http://www.google.com/patents?id=wkNIAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland" rel="nofollow">Apparatus for Electrically Treating Gases</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1902, US Patent number   775123, <a href="http://www.google.com/patents?id=AxFMAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland" rel="nofollow">Apparatus for Electrically Treating Gases</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1904, US Patent number   802620, <a href="http://www.google.com/patents?id=-iVgAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Method of Treating Solid Materials</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1904, US Patent number   837277, <a href="http://www.google.com/patents?id=2aJEAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Electric Furnace</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1904, US Patent number   889431, <a href="http://www.google.com/patents?id=dWlNAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland" rel="nofollow">Furnace for Metallurgical and Smelting Purposes</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1907, US Patent number   906682, <a href="http://www.google.com/patents?id=Nb1BAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Electric Furnace</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1910, US Patent number 1011018, <a href="http://www.google.com/patents?id=8atqAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland,+Kristian" rel="nofollow">Furnaces</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1912, US Patent number 1236662, <a href="http://www.google.com/patents?id=RRRRAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland" rel="nofollow">Manufacture of Concentrated Nitric Acid</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> <li>1912, US Patent number 1121606, <a href="http://www.google.com/patents?id=ZjdHAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland&amp;jtp=1#PPA4,M1" rel="nofollow">Process of Treating Sulfid Ores and Other Metallic Sulfides</a> <span title="Text available online">FULL TEXT PDF</span></li> <li>1913, US Patent number 1125259, <a href="http://www.google.com/patents?id=RUpQAAAAEBAJ&amp;dq=Birkeland" rel="nofollow">Process of Hardening Oils</a> <span title="Text available online">FULL TEXT</span></li> </ul> </div> <p class="text-align-justify"> </p> <p class="text-align-justify">Forrás: <a href="http://www.plasma-universe.com/Kristian_Birkeland">http://www.plasma-universe.com/Kristian_Birkeland</a></p> <div dir="ltr" id="mw-content-text"> <ul> </ul> </div> </div></div> </div> Mon, 29 Aug 2016 09:11:05 +0000 aziro 31 at http://www.plazmauniverzum.hu