2019. augusztus 14.
A kilencedik bolygó is közéjük tartozik?
A NASA 2006. január 19-én indította el a New Horizons űrszondát a külső Naprendszer felkutatására, ideértve a Plútót, a Charont és számos Kuiper-öv-beli objektumot.
2015. július 14-én a New Horizons 9656 kilométerrel közelítette meg a Plútó rendszert. Noha négy év telt el a találkozás óta, a geológusok továbbra is "rejtélyekről" és "még nem teljesen tisztázott folyamatokról" beszélnek. Kráterek és olvadt gödrök komplex láncolata terül el a teraszos mélyedések körül. A "kráterek" lapos alja és meredek függőleges oldalfalai jelzik az elektromos kisülés erodáló hatását. Valójában ezek az elektromosan aktív folyamatokat jelzik a Plútó felszínén.
Kevés elektromos kapcsolat van a Plútó és a Nap között, mert a Plútónak nincs magnetoszférája, tehát nincs pajzs közte és a napszél ionjai között. Hasonlóan a többi sziklás bolygóméretű testhez, a Plútónak is van egy hosszú nehezebb, ionizált légköri gázokból álló csóvája ― amely elsősorban metánból áll és egy “vékony” magnetoszférával van körülvéve. Az úgynevezett "Plutoszféra" a határ a szoláris plazma és a Plútó elenyésző elektromágneses tere között, tehát annak potenciálfelülete kicsi.
Plútót már nem tekintik például a Marshoz hasonló kategóriába tartozó bolygónak. Ehelyett ma törpe bolygónak (plutoidának) hívják, hasonlóan a Kuiper öv többi objektumához, mint Eris vagy a Sedna. A Kuiper-öv elméletét Kenneth Edgeworth írországi csillagász és tőle függetlenül az amerikai csillagász Gerard Kuiper dolgozta ki. Az első Neptunon túli objektumot (KBO-t) 1992-ben fedezték fel.
Eris a legnagyobb KBO, körülbelül 5% -kal nagyobb, mint a Plútó és 1,4 trillió kilométerre található a Naptól. Erisnek van saját kis holdja, Düsznomia néven. A Quaoar körülbelül 6 milliárd kilométerre fekszik a Naptól, és a Kuiper-öv területén a Plútó pályáján túl kering. A Quaoar a harmadik legnagyobb KBO, a Plútó méretének a fele. Hozzávetőlegesen akkora, mint a Plútó legnagyobb holdja a Charon. A már felfedezett negyedik legnagyobb KBO a Varuna, negyven százaléka a Plútó méretének.
A Sedna sokkal távolabbi pályán kering, mint az Eris, Quaoar és Varuna csoport. A Sedna nagy, körülbelül akkora, mint Plútó, de erősen excentrikus pályán több, mint 1 trillió kilométerre távolodik el a Naptól, így technikai szempontból nem tekinthető KBO-nak. Az Sedna kialakulásának elméletet még nem sikerült kidolgozni.
A különféle törpebolygók érdekes tulajdonsága, hogy színesek. Az egyik ilyen objektum a Snow White (Hófehérke), a nevével ellentétben vöröses színű. A Plútó barnás-sárga, az Eris pedig zöld.
A plazma csillagászati elméletek szerint a csillagok akkor alakulnak ki, amikor a kozmikus Birkeland áramok egymás köré csavarodnak, z-pinch régiókat hozva létre, amelyek a plazmát szilárd anyaggá tömörítik. A laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy a tömörítési zónák a legvalószínűbb módjai a csillagképződésnek, nem a az összeomló ködök. Amikor a csillagok kialakulnak, valószínűleg szélsőséges elektromos stressznek vannak kitéve. Ilyenkor két vagy több csillagra válnak szét, így egyenlítve ki az elektromos potenciáljukat. Ezért találunk nagyon sok kettős vagy többes csillagrendszert.
Wal Thornhill, az Elektromos Univerzum támogatója és fizikusa írta:
"Elektromos zavarok közben, időről időre a vörös törpék és gázóriások fler-ek kíséretében sziklás és jeges bolygókat, holdakat, üstököseket, aszteroidákat és meteoritokat lövellnek ki magukból. A bolygórendszerek idővel elektromosan befognak független csillagközi testeket, mint például halvány, barna törpe csillagokat. Ez tűnik a legjobb magyarázatnak a Naprendszer "gyümölcs salátájának"."
(gyümölcs saláta: ránézésre véletlenszerűen összedobált, rendezetlen elemekből álló halmaz - a ford.)
Stephen Smith
Eredeti cikk: https://www.thunderbolts.info/wp/2019/08/14/dwarf-planets/